Haiku versek a lángoló szerelemről

s mert gondolatban
űrt nem hagytál, éjjel is
a napom voltál

Jégúrnőm mesés.
Vad csókja tűz, globális
felmelegedés.

Most már láthatlak.
Foghatom a kezedet.
Végre szeretlek.

Éj leple alatt
suhan az ifjú forró
csókot csenni... Menj!

illatos voltál
mint frissen sült kalács és
megégett a szám

Világot jártam
be érted, így túlmentem
minden határon.

mint kandallóban
a tűz, fellobban, izzik,
ég, majd kialszik

Karomba alszol
el. Szemedbe nézek és
beleborzongok.

Lágy érintésed
csak édes hab a tortán.
Szíved a csoda.

Virágzó nyírfa
alatt boldogság képe
ágazik szerte.

Megperzselnélek
szerelmem lángjával ha
gyufád lehetnék.

kietlen puszta
szívem tájékának a
TE gondolata

Vakon szeretlek,
de attól még érzem, ha
másnak öltözöl.

Szelíden szökken
a másodperc is velünk.
Vágyunk végtelen...

szerelem bontja
ruháink gombjait szét,
test testnek beszél.

hevesen szedi
tovább áldozatát a
forró szerelem

Mintha én lennék
a világ hét csodája,
úgy öleltél át.

A tél fagyos volt.
A szívem pedig forró.
Mint a te teád.

szerelem jin-jang
vörösen vagy feketén
könnyben égő tűz

Jégúrnőm mesés.
Vad csókja tűz, s globális
felmelegedés!

Vágya hevíti,
lobogva ég, füstje a
kormos éji ég.

Mint lódübögés,
magas vérnyomás tombol
minden eredben.

A mi szerelmünk
Jégvirágot lehelt a
Tél ablakára

Marad szeretet
lángoló szerelmünkből
öregkorunkra?

Szemed tüzében
lassan lángolok fel s mint
gyurmát formálhatsz.

Szemedben láttam
lángra lobbanó vágyad:
megperzselődtem.

fellobban a tűz
és nem érti az ember
miért is ég el

Úgy lángoltam, de
eloltottad tüzem a
józanságoddal.