Haiku versek a lélekről

Tükörbe nézve
lelkiismeret köszönt
- maradj igaznak.

lélek hatalma
megtapasztalt tudással
odaadó csend

kicsordult könnyek
dús szempillámra fűzték
lélek gyöngyeim

Csak huszonegy gramm,
mégis anyaóriás
testem lakója.

egynéhány grammnyi
sóhajjal többet mutat
ma is a mérleg

lélekhínár húz
érzelmek tengerébe...
fel nem sírt könnyek

bánj óvatosan
minden gyenge lélekkel
teste porcelán

Amikor mással
tisztességtelen vagy - csak
magad alázod.

Az aranyhídon
billeg, ég és föld között.
Súlya változó.

Ha ölelkezel,
a lelked borul bele
más karjaiba.

Csak saját utad
járva, juthatsz el, lelked
kiskapujába.

édenkert taván
vízfüggönyt nyit a lélek
lótuszvirág lét

lélekdallamom
szárnyaló hangjegyeit
csendem kottázza

Kopogva kértem
bebocsátást lelkedbe.
Nem hallottad meg.

érintéseid
megóvom mindörökre
lélekkendővel

Lelked nyugalma
hallatszik játékodon
lelkem csendesül

Önnön mivoltunk
sok-sok én-ruhánk alatt
a szívben lakik

A csend az a hely,
ahol találkozom a
saját lelkemmel.

Minden okozott
fájdalom visszaszállt már ...
... a jó mikor fog?

Öntözd lelkednek
magvát, belőle fakad
az életvirág.

Hajnali fényben
őrzöm meztelen lelked -
csendből szőtt varázs.

Lelked oly kristály,
melynek tükrén önmagam
is szebbnek látom.

hófehér lelked
érintetlen a hajnal
fényes köldökén

ha valakinek
megérinted a lelkét
legyél óvatos

Porhüvelyünkből
menekül fáradt lelkünk
a végtelenbe.

lelkem tükréről
visszaverődnek álmok
szavak mosolyok

Fagyos szél zörget
lelkem ablaktábláin
csontváz-kezével.

vágyak húrjain
játssz mindig óvatosan
lélek kottából

Bentről kinézek
az emberi világra
kintről nem látnak

A hamu olyan
Mint az összetört lélek
Szürke, szép, halott.

Alszik a lélek,
Szárnya szögre akasztva,
Foltja mosásban.

Botorkáló ész
homályos lelki ködben
bölcs lámpást keres

átlépsz egy határt
lelked ingóságain
letörlöd a port

A lélek vára
erővel és kényszerrel
bevehetetlen.

Kell, hogy megálljál,
csendben leülj, és hallgasd
a lélek szavát.

Lelkem titkait
takarni akarom, de
szemem nyitott könyv.