Haiku versek a létezésről

létem széléhez
értem: kezd minden olyan
semmilyen lenni

Létem elveszett.
Megmarad világom. És:
meglehet, te is.

Pillanat a lét.
De tőle függ a mindig.
És a soha is.

Tegyél valamit,
Azért, hogy amikor kell
Tehess valamit.

egy kis falevél
vagy Isten erdejében
egyedi, így jó

kilátásokhoz
belátásokból készül
gödörben létra

Lélegzetünk is
gyöngyfényt sző szeretetből
Isten köpenyén

Létezünk, élünk.
Levegő nagyon kéne.
Hát legyen. És van.

nem sok minden kell
puszta létezéshez, több
a minőséghez

Léted tollpihe.
Utad csak neked fontos.
Engedd el végre.

Létezem-e most?
Attól, mert megszólalok.
Mi a bizonyos?

Olyanok vagyunk
Akár a szél ereje
Létezünk, s végünk

Sárba ragadt lét,
nem húzza ki az idő
pillangószárnya.

Megszűnik minden,
Óraketyegés leáll,
Csak fény van és csend.

összefüggések
hálójában vergődik -
emberi elme

Vén álmaimban
a lét változatával
szembesülhettem.

Magányunkban mi
Magunk vagyunk. Nélküle
Nem létezhetünk.

eltévedt lélek
lét labirintusában
kitörni vágyom

nem vagyok még kész
egyre csak formálódok
Isten tenyerén

Létem elillan(t).
Énvilágom megmaradt.
Megmarad, így van!

arasznyi létünk
az örökkévalóság
próbatétele

békére lelni
a békétlenségben is -
szabadsággal bír

A lét akkor lesz
ingatag s bizonytalan,
hogyha céltalan.

boldog, ki tudja
a létezés öröme
szabaddá tehet

már nem kereslek,
mert minden pillanatban
a létezés vagy

A létezés nem
más, mint örökös napi
túlélési harc.

A létező... Vaj`
miért szálldos fel és le?
Fogd le. Megnézem.

Nem él az élet.
Pedig talán jó lenne...
Helyette éljek!

Csörgedező lét
történelmét írják a
furfangos évek.

vajon ki lennék
ha nem volnék az aki
amúgy sem vagyok

Hagyom, hogy elmém
szabadon lebegjen a
lét-ürességben.

bár biztosra nem
veszem hogy létezem de
feltételezem

Elég, ha tudunk
egymás létezéséről,
a többi monda...

Nem rejtőzhetsz el,
érzelmeim vízfodrán
megcsillan léted!

Kettészakad a
valóság, mint te-meg én.
Nem létezünk már.

Nem keres senki,
nekem kell előbújnom,
hogy meglássanak.