Haiku versek a létezésről

arasznyi létünk
az örökkévalóság
próbatétele

békére lelni
a békétlenségben is -
szabadsággal bír

A lét akkor lesz
ingatag s bizonytalan,
hogyha céltalan.

boldog, ki tudja
a létezés öröme
szabaddá tehet

már nem kereslek,
mert minden pillanatban
a létezés vagy

A létezés nem
más, mint örökös napi
túlélési harc.

A létező... Vaj`
miért szálldos fel és le?
Fogd le. Megnézem.

Nem él az élet.
Pedig talán jó lenne...
Helyette éljek!

Csörgedező lét
történelmét írják a
furfangos évek.

vajon ki lennék
ha nem volnék az aki
amúgy sem vagyok

Hagyom, hogy elmém
szabadon lebegjen a
lét-ürességben.

bár biztosra nem
veszem hogy létezem de
feltételezem

Elég, ha tudunk
egymás létezéséről,
a többi monda...

Nem rejtőzhetsz el,
érzelmeim vízfodrán
megcsillan léted!

Kettészakad a
valóság, mint te-meg én.
Nem létezünk már.

Nem keres senki,
nekem kell előbújnom,
hogy meglássanak.

Időben, térben,
Végtelen létben élve
S szállni a széllel.

Lényeged titka:
megismételhetetlen.
Nem volt, nem is lesz.

Létünk tele van
Miérttel és hogyannal.
Választ keresünk.

szárnyaim alatt -
puszta létezésed a
felhajtóerő

az ember mindent
összekevert létünk a
káoszba zuhan

ma senki vagyok
holnap valaki, aztán
szimplán csak vagyok

Sokszor társam a
lelket emésztő kétely,
tehát létezem.

Anyag mélyén, az
okos anyagtalanság
létünk forrása.

ezüstfonálon
függ csak törékeny léted
ezért óvd s szeresd

A létezésünk
Titkait a napjaink
percei rejtik.

Valakinek az
is csoda, hogy létezel,
különleges vagy...

Erénytelen gőg
gyűlöli az erényes
szelídség létét.

Megnevezheted
az egész részeit, de
így nem áll össze.

ember-lét és egy
bármi más-lét közt az Út
kinek az álma(?)

Miért búcsúznék,
hisz azt sem vették észre,
én is itt voltam.

imbolygó fényem
egy suta kis villanás
mécslángok között

pislogó fényem
ezüstös pókfonálon
tűnő harmatcsepp

lehetnék mondjuk
két csend között dobbanás
- talán elhinnél

nyitott ajtóban
reszkető gyertyavilág
létünk ingatag

Létidőnket nem
percekben - érintésben
számolja lelkünk.