Haiku versek a levelekről

széplelkű költő
soha célba nem érő
levelét írja

Télvíz idején
elárvult levél remeg,
hullana - nem mer.

sápadt tócsán az
utolsó száraz levél
bánatgondola

Levél csörrenve
Ropog a lábunk alatt.
Avar muzsika.

Ölemben puhán
dorombol a délután
sárga levél hull.

Virágzik az ősz
sárga levélszirmai
el is nyíltak már.

Nyártól búcsúznak,
A sárga levéltincsek.
Kócos dáliák.

utcán s tereken
a szél fúj szép mandalát
f a l e v e l e k b ő l

zavaros tócsák
tükrén vitorlázik az
ágrólszakadtság

hullámzó ágon
hintáztatja magát a
levélsusogás

tavaszt szöszmötöl
nyarat pörget őszt zörget
télen csendre vált

kövér esőcsepp
bogárka fején turbán
levélen trónol

Őszi láng, - vörös
Juharleveleken tűz -
Csalfa fényjáték

levélre fagyva
dér írta vers - a napnak
ki titkosítja

szívem végtelen
csendjébe citerázik
egy levél a fán

levélpillangók
ősz szőtte avarágyon -
elmúlnak csendben

levelek vagyunk
az élet fáján ...együtt
és mégis külön...

vetkőznek a fák
rendetlenül szétszórják
színes gönceik

Arany tallérok
- hullt levelek a földön
gazdag ősz fizet.

tölgyfa utolsó
levelére dér lehel
halálos csókot

sárgult falevél
a szél szonátájára
csendben lepereg...

selyem paláston
karmazsin vörös levél
kifutón libben

Mint tűz parazsa,
Fény pihen a levélen.
Aranylik bája.

Fába kap a szél.
Földre levélszirom hull.
Ősz jön osonva.

Kezemben levél
Őszi dallamot zenél.
Élem a mesét...

pillám se rebbent
levélke mégis szomszéd
kertjébe hullott

minden erdő, kert
liget, most levelekbe
önti aranyát

levelek szállnak
puha ágyat vetnek az
álmos világnak

hideg szél fütyül
táncolnak az aranyló
levélcsillagok

Lehullt már a sok
levél de te az enyém
kedves nem levél.

Falevél hulla
Fáról, elsápadt arccal
Avarsírba száll.

átölelem a
ló nyakát - megsimít egy
diófalevél

Utcaszemétbe
olvasatlanul dobott
szerelmeslevél

Lehulló levél.
Szárnyat ad neked a szél.
Sírodra találsz.

szellő libben - zöld
angyalszárny rebben - levél
zizzenve zenél

Csörög a levél,
elhalt lépteim nyomán.
Itt lehettem én?