Haiku versek a levelekről

Levélen csepp ül,
csillogva, remegve vár,
hogy nap ölelje.

Őszi erdőben
száraz levelek sírnak
utolsó táncot.

nyár is emlék lett
szélfútta szomorúság
levélgondolán

Hulló levelek,
a föld puha ölében,
titkos üzenet.

Széplelkű költő
Képzelt kedvesének ír -
Asztalfiókba

alkonyi fényben
libbenő madárdal zöld
levelet ringat

Sárga falevél
még utoljára kacsint,
lehull, kiszárad.

Levelek sírnak
a talpam alatt velem
sétálnak ősszel.

(Z)avarba ejtő
lelkemnek e színes ősz:
- szállok levélként.

széplelkű költő
soha célba nem érő
levelét írja

Télvíz idején
elárvult levél remeg,
hullana - nem mer.

sápadt tócsán az
utolsó száraz levél
bánatgondola

Levél csörrenve
Ropog a lábunk alatt.
Avar muzsika.

Ölemben puhán
dorombol a délután
sárga levél hull.

Virágzik az ősz
sárga levélszirmai
el is nyíltak már.

Nyártól búcsúznak,
A sárga levéltincsek.
Kócos dáliák.

utcán s tereken
a szél fúj szép mandalát
f a l e v e l e k b ő l

zavaros tócsák
tükrén vitorlázik az
ágrólszakadtság

hullámzó ágon
hintáztatja magát a
levélsusogás

tavaszt szöszmötöl
nyarat pörget őszt zörget
télen csendre vált

kövér esőcsepp
bogárka fején turbán
levélen trónol

Őszi láng, - vörös
Juharleveleken tűz -
Csalfa fényjáték

levélre fagyva
dér írta vers - a napnak
ki titkosítja

szívem végtelen
csendjébe citerázik
egy levél a fán

levélpillangók
ősz szőtte avarágyon -
elmúlnak csendben

levelek vagyunk
az élet fáján ...együtt
és mégis külön...

vetkőznek a fák
rendetlenül szétszórják
színes gönceik

Arany tallérok
- hullt levelek a földön
gazdag ősz fizet.

tölgyfa utolsó
levelére dér lehel
halálos csókot

sárgult falevél
a szél szonátájára
csendben lepereg...

selyem paláston
karmazsin vörös levél
kifutón libben

Mint tűz parazsa,
Fény pihen a levélen.
Aranylik bája.

Fába kap a szél.
Földre levélszirom hull.
Ősz jön osonva.

Kezemben levél
Őszi dallamot zenél.
Élem a mesét...

pillám se rebbent
levélke mégis szomszéd
kertjébe hullott

minden erdő, kert
liget, most levelekbe
önti aranyát