Haiku versek a levelekről

pillám se rebbent
levélke mégis szomszéd
kertjébe hullott

minden erdő, kert
liget, most levelekbe
önti aranyát

levelek szállnak
puha ágyat vetnek az
álmos világnak

hideg szél fütyül
táncolnak az aranyló
levélcsillagok

Lehullt már a sok
levél de te az enyém
kedves nem levél.

Falevél hulla
Fáról, elsápadt arccal
Avarsírba száll.

átölelem a
ló nyakát - megsimít egy
diófalevél

Utcaszemétbe
olvasatlanul dobott
szerelmeslevél

Lehulló levél.
Szárnyat ad neked a szél.
Sírodra találsz.

szellő libben - zöld
angyalszárny rebben - levél
zizzenve zenél

Csörög a levél,
elhalt lépteim nyomán.
Itt lehettem én?

Levéltenyérbe
párát lehel az Isten
Éltető nedű

Levéltenyérbe
párát csepegtet Isten
gyémántként ragyog

fák csúcsán a nap
tör ragyogón utat - fény
ring aranypénzként

Levélen rezgő
esőcsepp, visszakozna,
de nincs visszaút.

nyirkos sok levél
amit kibont s elolvas
a kíváncsi szél

az öreg tölgy már
fölvette poloskazöld
szép kardigánját

Sok kis buborék
leveleken szétgurul
Az eső csókja

két konyakszínű
levél keringőzni kezd
szél a táncmester

hullott levelek
a sárban összegyűltek -
fák özvegyültek

Száraz levélből
Szőtt takaróját hinti
Szerteszét az Ősz

őszi zizegés
faágon levél rezdül
indulásra kész

Mozaikképet
fest az ősz levelekből,
szétfújja a szél.

Oly októberes,
ha minden okkersárga,
no, meg tűzveres.

Egy öreg levél
kapaszkodik, megvárná
a friss rügyeket.

Azt mondtam sosem
adom fel. De feladtam
most egy levelet.

Könyvet írt az Ősz.
Most színes levéllapot
felolvas a szél...

Úgy remegünk, mint
levelek ősszel a fán
ma fenn, holnap lenn.

Leveled vártam
lombhulláskor az ősszel,
Mondták - elrepült

Mozdulatlan fa.
Cinke szökell az ágon
Dalol egy levél.

folyó sodrában
Perszephoné búcsúzik
dervis táncot lejt

Falevél hullik,
a kezemben keresi
végső nyughelyét.

Rúzsfoltját a nap
rajtafelejtette egy
hulló levélen ...

Nagy zavaromban
arcom azonos színű
a levelekkel.

göcsörtös meggyfám
holt levele szomszédnak
szélfútta posta

levelem végén
döbbenek rá hogy ismét
magamnak írok