Haiku versek a levelekről

éreztem, hogy a
billegő falevelet
lent halál várja

tündököl a nap
kis erdei levélről
könnycsepp felszárad

Sebeimtől már
elköszöntem. Postázom
a föld porának.

lassan keringő
levelek között sétál
hanyagul az ősz

szél csiklandozza
járdán egymást kergeti
pár száraz levél

Falevél míg hull,
nem köti az ág, és még
a föld sem, szabad.

tegnap meglestem
két levélke szerelmét:
együtt táncoltak

Hulló falevél
boldog a lebegéstől,
pillanatnak él.

vállamra hullva
helyetted is simogat
rozsdás falevél

hullanak alá
mézsárga falevelek
mint lélekcseppek

Most puha színes
szőnyegén járva újra
elhalkul a táj.

félcsupasz ágon
három levél hintázik,
ők még maradnak

repülésélmény -
megismételhetetlen
milliárdnyi MOST

Rozsdamarta fa
napfénnyel kenegetve
sem zöldül ki már.

színes nyakéket
fűz az ősz vörös okker
zöld levelekből

Reccsen a csendben
levelek lehullt teste.
Cipőm őszt tapos.

vetett árnyék a
ló nyakán rajzos levél
őszi nap festi

Vörös tűzsárkány
kanyarog le az őszi
dombok lankáin.

Holdharmat reszket
falevelek rőt testén
- nehezül, s lehull -

sárga falevél
csókot lehel szégyenlős
rózsaszirmokra

a naptól ragyog
fényes smaragdcsillogás
zöldellő falomb

lombokon hozta
suttogó, lágy fuvallat
fájó csendedet

barnult falevél
most versenyt fut a széllel
együtt toccsannak

Falevéltenger
s magányos esőcseppek:
szomorú hétfő.

lombkoronákon
sorslenyomatos levél
elhulló remény

Holt leveleket
kerget a viharos szél
kopasz fák között.

Tóvizén tarka
falevél tovaevez
- őszi gondola.

Üres utcákon
Kacagva szalad a szél
Levelet kerget

Tarka falevél
kapaszkodik konokul
- remény, ágon csüng.

vagy rá vagy átlépsz
ősz színes levelén: vagy
megállsz s olvasol...

helyettem beszél
az asztalon itt hagyott
búcsúlevelem

betonon táncot
jár a széllel egy levél
kopogón szteppel

Tarka levélen
pókhasú harmatcseppek
- könnyes hajnalok.

megfáradt levél
lelke zizzen a szélbe
morzsolt őszidő

már sorsot húzott -
pőre ágon ül fakón
egy rezgő levél

Opálos fényben
Rozsdaszín leveleket
Reszketnek a fák.