Haiku versek a levelekről

vállamra hullva
helyetted is simogat
rozsdás falevél

hullanak alá
mézsárga falevelek
mint lélekcseppek

Most puha színes
szőnyegén járva újra
elhalkul a táj.

félcsupasz ágon
három levél hintázik,
ők még maradnak

repülésélmény -
megismételhetetlen
milliárdnyi MOST

Rozsdamarta fa
napfénnyel kenegetve
sem zöldül ki már.

színes nyakéket
fűz az ősz vörös okker
zöld levelekből

Reccsen a csendben
levelek lehullt teste.
Cipőm őszt tapos.

vetett árnyék a
ló nyakán rajzos levél
őszi nap festi

Vörös tűzsárkány
kanyarog le az őszi
dombok lankáin.

Holdharmat reszket
falevelek rőt testén
- nehezül, s lehull -

sárga falevél
csókot lehel szégyenlős
rózsaszirmokra

a naptól ragyog
fényes smaragdcsillogás
zöldellő falomb

lombokon hozta
suttogó, lágy fuvallat
fájó csendedet

barnult falevél
most versenyt fut a széllel
együtt toccsannak

Falevéltenger
s magányos esőcseppek:
szomorú hétfő.

lombkoronákon
sorslenyomatos levél
elhulló remény

Holt leveleket
kerget a viharos szél
kopasz fák között.

Tóvizén tarka
falevél tovaevez
- őszi gondola.

Üres utcákon
Kacagva szalad a szél
Levelet kerget

Tarka falevél
kapaszkodik konokul
- remény, ágon csüng.

vagy rá vagy átlépsz
ősz színes levelén: vagy
megállsz s olvasol...

helyettem beszél
az asztalon itt hagyott
búcsúlevelem

betonon táncot
jár a széllel egy levél
kopogón szteppel

Tarka levélen
pókhasú harmatcseppek
- könnyes hajnalok.

megfáradt levél
lelke zizzen a szélbe
morzsolt őszidő

már sorsot húzott -
pőre ágon ül fakón
egy rezgő levél

Opálos fényben
Rozsdaszín leveleket
Reszketnek a fák.

csörren a csermely
falevél hullik- s az ősz
illata lebben

Ágon fityegő
falevél haldoklása
rozsdába fájdul.

falevél vagyok
anyai ágon csüngök
apám rég halott

A vágtázó szél,
falevelet fogott be
hintója elé.

Kis levélneszek
Aranyszín sóhaja száll -
Őszi szépia.

lépteink nyomán
zizegve súgnak össze
fáradt levelek

fénylő napsugár
cifra szikráit szűrik
szelíd levelek

Lombra rozsda ül,
falevél, múlást zörren
- haldoklik a nyár.