Haiku versek a levelekről

csörren a csermely
falevél hullik- s az ősz
illata lebben

Ágon fityegő
falevél haldoklása
rozsdába fájdul.

falevél vagyok
anyai ágon csüngök
apám rég halott

A vágtázó szél,
falevelet fogott be
hintója elé.

Kis levélneszek
Aranyszín sóhaja száll -
Őszi szépia.

lépteink nyomán
zizegve súgnak össze
fáradt levelek

fénylő napsugár
cifra szikráit szűrik
szelíd levelek

Lombra rozsda ül,
falevél, múlást zörren
- haldoklik a nyár.

ősz díszeivel
egy ágrólszakadt levél
nem lehet szegény

Csak üres szavak
egy színes borítékban
- nekem jöhetett.

kopott flaszteren
zörgő faleveleket
simogat a szél

szellő csitítgat
reszkető falevelet
őszbe kíséri

távoli helyről
üzenet jött a széllel
őszbe ért levél

Búval telt fejem
kiseperhetné a szél.
Levél se rebben.

Öreg asztalon
poros cetlin üzenet:
- Holnap érkezem.

ligeti allén
nyár emlékeit hagyta
lomb vesztett fasor

hulló levelek
ősz hárfáján búcsúdal
avarszerenád

Ajtón egy levél,
rajta bronzos betűkkel:
Itt jártam. Az Ősz

bolyhos levélke
pihe - puha bársonya
ezüst nyuszifül

halk zizegéssel
lehulló falevélen
ezüst ökörnyál

zöld lombfonákok
széllel szembe fordultak
ezüst levelek

Rozsdás falevél
kapaszkodik az ágon
ősszel dacolva.

szélposta fújta
megsárgult levelekkel
az ősz sanzonját

Illatos zsálya
harmatcseppes levelén
ébred a hajnal.

Szélben szikrázik
tóparti jegenyefák
ezüst levele.

levéltenyérben
halott bogárkát ringat
úgy mintha élne

Hulló levelek
színpompás elmúlással
dicsérik az őszt.

tépett levélre
rajzol békés elmúlást
időnek árnya

dús lombkorona
mint egy óriás szűrő
napfényt szelídít

egy levél alatt
egy másikat találtál
összeborulva

a szellő karján
keringőt jár a levél
lába földet ér

Szél jár a fák közt -
ezer levél lejt táncot
sápadt holdfényben.

zimankós szél fúj
rebben egy fázós levél
útját keresi

Két levél verseng
Kínnal az őszi széllel
Egymás ölében

lehullott levél -
sóhaját a hó alatt
nem hallja senki

Sárba ragadtan
szélhez imádkozik egy
árva falevél