Haiku versek a levelekről

ősz-tünde jár-kel
lábam előtt elhever
szájfényű levél

eres kezével
intett végleges búcsút
földre hullt levél

levélszőnyeget
seper októberi szél
tölgyfaág alatt

Egy ágtól váló
sárga levél lehullva
még élni remél.

Sárguló levél
íródik őszi tájban
kibontatlanul

levélpillangók
repdesnek őszi széllel
cifrázzák táncuk

víztükör felett
múltra néző levelek
búcsút intenek

ma még ágon ring
de lassan táncra kéri
elmúlás keze

hangos szavamtól
fán hintázó levelek
hullni kezdenek

minden falevél
repülése más... első
az egyetlenben

A fának zöldje
sárgulva búcsúzik el
bús áganyjától.

Ritkuló fák közt
sétál a szél, levelek
szédülnek mélybe.

egy hulló levél
kényszerzubbonyba zárva
rászáradt a nyár

barnuló levél
görcsbe rándult ágakon
repülni készül

őszi délután -
a meghitt kerti padon
halott levelek

őszi napfényben
elpirult leveleket
hűvös szél csipkéz

őszi levelek
sárgán, zizegve hullnak
ez az ősz hangja

őszi levelek
ég és föld közt egyenként
mind hazaszállnak

aranyló levél
remeg a fa tetején
a múltról regél

hulló levelek
bánata múló időm
párhuzamosa

szépülő őszben
megszökött leveleket
táncoltat a szél

az ősznek hangja
roppan a lábam alatt
zizegő léptek

szél legyezi a
fákat lesodor néhány
arany levelet

vénülő fákon
rőten izzó levelek
az őszi fényben

halk halál az ősz
minden sárguló levél
egy szívdobbanás

leült mellém az
ősz csendben leveleket
szórt a pad köré

szélben keringő
levél vágya: még vissza-
szállna az ágra

Levélgyerekek
Napfénnyel bújócskáznak -
Az őszt keresik.

lombkoronában
sárga falevél reszket
fél lezuhanni

sárguló levél
az ősz örök hírnöke
pereg ezerszám

Gesztenyelevél
aranybarna öt ujja
Integet felém.

hajnali szélben
rőt levél hull nesztelen
a nyirkos földre

a hulló levél
egy pillanatra ráül
az alsó ágra

őszi rőtbarna
levelek tangót járnak
szél a tánctanár

napfény ficánkol
levelek árnyai közt
kép az ablakban

Magányos levél
vár sor(s)ára, hogy ő is
lehulljon végre.