Haiku versek a madarakról

Rigó lábnyomok
a frissen esett hóban,
pillanatversek.

Galamberdő nőtt
a tető napsütötte
kis szegletében.

Az ág megmozdult
a reppenő madarak
súlyát elvesztve.

Az érzés mi volt,
épp tovaszáll, kiszakad,
mint tépett madár.

Rikoltó madár.
Tavon riadt vízipók
ezer felé fut.

A sas, királya
A végtelen égboltnak,
Nem kap légy után.

drótkerítésen
egy fekete hollópár
ül napnyugtáig

smaragd kolibri
légies táncot lejt egy
gésa ruháján

A madár minden
kudarc után, tört szárnnyal
is repülni vágy.

kis fülemüle
a torkát köszörüli
tavaszra hangol

Boldogságom úgy
vonzod, mint madarakat
kelet ha tél van.

Éji madárdal
tengerbe hullámot vág,
más nem is látja.

Sűrű lombokba
bújva pihegnek némán
dalos madarak

nagy erejű szél
mennydörgő egek - vizes
madárlábnyomok

vándormadarak
kitárt szárnya hűs alkony
- elsuhant a nyár -

csicsergő madár
ezüstös fenyő ágán
tavaszról regél.

frissen vágott zöld
pázsit terített asztal
éhes madárnak

tollazata sem
feledteti egy páva
rikácsolását

madárka dalát
kertvég öreg fájáról
felkapta a szél

lassított a perc
szerelmes gerlék csókján
megtántorodott

kis rozsdafarkú
cikk-cakk mintát rajzolgat
kertünk kék egén

Szelíden szól a
gerlepár a tavaszhoz:
"Őrizz meg minket!"

pillanatképen
szárnycsapásnyi madárraj
grafit tusrajza

cseppnyi tavaszjel -
már csapja a szelet egy
csélcsap füzike

tojás a héját
akkor sem vetkőzi le
ha belezápul

szabadságjoga
van a kakukknak is a
tojásrakásra

friss madárdalra
ébred a tavasz, itt csak
varjak köröznek

daru kél szárnyra
szívében messzi erdő
suhogásával

zönge nádhúron,
tücsökmadár fütyürész:
- zenekritikus

tengelic búvik
csipkefa bogyói közt -
áttetsző színfolt

sárban tocsogó
parányi madár jelzi
közeleg a tél

reszkető veréb
csőréről eső cseppen
sovány bögyére

hópaplanra szőtt
apró madárláb pettyek
cinkecsillagok

madár sem reppen
már az őszbe forduló
lombok csendjéhez

egy árva madár
szárnyai alá rejti
magányosságát

Tollhullató szép
gerletáncból - szél hozott
szerelempihét.