Haiku versek a madarakról

őszi kikerics
lila kelyhéből apró
madár kortyolgat

szárnyas vijjogás
hasít kéklő égen, csak
játszik a széllel

az ősz morzsáját
verebek csipegetik
járdaréseken

Vadkacsa röppen
Tócsillanáson tova
Szép jövő felé...

Hajnalra kérges
tavon ludak totyognak
jégvirágok közt.

madarak szállnak
földről az égre viszik
tekintetemet

az ősz sóhaján
fecskék repülnek délre
velük megy a nyár

őszi kert fölött
madár suhan ívet ír
az alkonyatra

Fecskepár röpte
Ékszer a tájon - csipkét
Dúdol az égre.

vadludak vernek
éket a távolságba
velük megy a nyár

madártojáshéj
a fűben: bevégzett el
sem kezdett élet

Száll madársereg.
Éket írnak az égre,
tollal a kékre.

ablakon koppant
de szállt tovább nem állt meg
sajnálni magát

vándormadár-lét
szárnylebbentő búcsú és
hű visszatérés

Törékeny madár
szakadék felett dalol,
bízik szárnyában.

Apró fodrot vet
a pocsolyavíz tükre.
Veréb ivott ott.

smaragzöld lombok
bronzbarna fái rejtik
madarak hadát

sírnak a felhők
madárraj riadalmán
felkacag a nyár

a tél gyümölcse
kopár ágról hull alá -
fagyott kismadár

tavaszi égen
madár-országutakon
szabadság szárnyal

záporvert tavon
megszeppenve tüsszentett
kis nádirigó

a vándormadár
élete: négy évszakra
komponált zene

ázott madárka
letört almafa-ágon
reszket a fényben

magát megadva
rigó egykedvűsége
hajnalt lélegez

fekete rigó
sárga csőrében kukac
remeg életért

Hibátlan tájkép:
aranyló repceföldön,
hófehér kócsag.

égi madaram
kitépett tollal sikolt
elveszett a nyár

varjak fekete
csipkét húznak az égen
a völgyre dobják

a darvak tánca
égre feszülve ringó
eleven fátyol

nyitott kalitka
sarkában madár gubbaszt
szárnyaszegetten

Százával tartják
a galambok lábuk közt
a villanydrótot.

Vetésnek szélén
sötét madár kiáltja,
neki kára van.

Ha lépted nyomán
virág fakad, megérted
a madarakat.

belülről fénylett
mint üres kalitkában
ragadt madárhang

Ág hegyén rigó
fütyül egy macska sunyi
tekintetére.

Kitárt szárnyú gém
- nem indul, nem érkezik -
égről álmodik.