Haiku versek a madárcsicsergésről

Öreg fa törzsén
apró bogarak, ágán
madárdal pihen...

hajnali ének
halk trilla - csak jelzi van
ősszel még élet

fán a madárdal,
mint apró rügyecske, most
kipattan, s elszáll

Tavaszi csengő
madárdal idézi fel
régmúlt szerelmed...

kis fülemüle
a torkát köszörüli
tavaszra hangol

kis csíz szántotta
föl az eget és hozta
meg jókedvemet

Álmos reggelen
kinéztem az ablakon,
víg madárfütty várt...

Míg leszáll az est,
Rigófütty pöndörödik
Rózsaszirmokra.

könnyed ujjakkal
madárdalos kottáin
lapozgat a nyár

Madárdal lehet
szimfónia és zaj is,
ez csak rajtad áll.

Bársonyos reggel
virágoskert csendjére
madárdal felel.

virágvasárnap
arany csőrű rigófütty
tarka szirmot bont

első látásra
a szívembe röppent egy
kis kék cinege

bokor mélyében
megbújó madár dalát
vad szél nyeli el

csupasz ágakra
pöndörödik egyre a
madárcsicsergés

szabadítsátok
meg a kalitkát végre
a madárkától

kedved hiába
keresem - dob és basszus
nyom el madárdalt

üdén szép vers volt
hajnalban a rigódal
szerelemről szólt

Hajnali csendbe
Madárcsicsergés cseppen -
Vidám szinkópa.

Madárdal halkul,
zöldellő nyírfaágon
tanyát ver a csönd.

Költöző madár
viszi a vágyam délre,
hűvös ősz elől.

Tető alá költ
hangos csicsergést a nyár
hiányozni fog.

Jó kedvem lett! Szép
hang! Önfeledten dalolt
délben egy rigó.

Sápad az éjjel
a hajnal nyoszolyája
madárdalban ring...

Harmatos pázsit
felkelő napot köszönt -
madárdal ébred.

Rigódal ébreszt
feslő bimbókban rejlő
színes álmokat.

hajnalra szövi
fényét az ébredő nap
cinke énekel

faág hárfáján
játszik a szél madárdal
kezd táncba vele

Új hajnal ébred.
Szerelmes rigó fütyül
virágéneket.

Májusi szélben
nádszálak közt hintázva
nádirigó szól.

Madárdal halkul,
fák zöld lombsátra alá
oson az alkony.

Dalos madarat
les a macska, mint komoly
zenekritikus.

Cserfes kis patak
töri az erdő csendjét:
madárdal felel.

Barkaágak közt
madár szolmizál - bogár
zsong rá válaszul.

Zöld rügyek közé
Jázminillatú szellő
Rigófüttyöt csen.

Madárdal ébred
suttogó lombok ölén -
tavasz dallama.