Barna Júlia
belső szobába
zár a másokkal meg nem
osztott igazság
Szórád Anita
elfeledt vágyban
régen kihűlt ágyban vár
valaki - bárkit
Somogyi Klára
kerti padra ült
mellém egy árnyék ősszel
egyre többször jön
Barna Júlia
érett kalászból
búzaszem - a magányból
érett vers pereg
Wieszt Dora
Esti magány jár
kormos tűzfal tövében
mint kóbor kandúr
Somogyi Judit
rozsdás lakat egy
kapu szívén szipogva
kulcsát keresi
Chikes
KertNincsen barackfám.
Kertem moha lepi el,
szívemet rozsda.
Ibolya Cseke
Félelmed taván
megtörik a jeges csend
s olvad magányod.
Ibolya Cseke
Magadra zárod
magányod jeges falát...
szíved megdermed.
Ibolya Cseke
magányod kopott
gúnyája testedre nőtt -
páncélként hordod
Barna Júlia
206gyöngyfüggöny hull a
világra: eső osztja
sok kis magányra
Joco57
végtelen csendben
fáradt fények ölelnek
magányba zárva
Somogyi Klára
Békém megcsaltan
padon ül magányommal
egymásra nézünk.
Barna Júlia
magányod verdes
mint egy sérült gondolat
félszárnyon repülsz
Dorka
Papírzacskót szél
sodor a járdán. Árván
zörgő üresség.
Patus Ervin
csöpögő vízcsap
éjszaka magányában
egyre hangosabb
Joco57
a puha hóban
szél simítja nyomaim
cinkossommá vált
Kósa Gabriella
Ha már kedved sincs
szólni a másikhoz, az
a társas magány.
Hevocka
szabadnak lenni
senkitől sem keresve
vészterhes álom