Haiku versek a megbocsátásról

A megbocsátás
lemossa a fájdalmat
sérült szívünkről.

Megbocsátással
mosódik fájdalmam mint
patakcsobogás.

Békességünk a
megbocsátással indul:
feléled a szív.

Szív bölcsessége
a megbocsátás útján
nyújt örömöket.

Biccentett a Hold
s fénylőn ragyogó mosoly
simult a Földre.

elnézés kérést
várna, de végül mégis
eltekint tőle

Megbocsátással
lelkem fejlődésének
útjára lépek.

Félretettem már
sértettségemet, belül
fáj titokban még...

Megbocsátással
feloldódik szívünkben
a neheztelés.

Haragomat most
elengedem, kinyújtom
feléd a kezem.

Megbocsátani
önmagunknak, isteni
tett és kegyelem.

Az Úr megbocsát
és feloldoz, ha kéred -
az ember nem így...

bocsásd meg nekik
hogy a te nevedben is
beszélni mernek

halálos ágyán
nagyanyám nagyapámtól
bocsánatot kér

Megbocsátással
hozzá lehet férni a
szeretet-léthez.

Szemet hunyni a
gonoszság fölött Isten
összhangja velem.

Világra fröccsent
botlásaim: az idő
felitatja majd.

Megbocsátással
kiürül szívünkből a
harag. Békesség.

Öleld át hosszan
gyermek önmagad, és hagyd,
hogy megbocsásson.

A megbocsátás
elűzi a haragot.
Szívet-nyugtató.

A megbocsátás
nem jótétemény, saját
magunkért tegyük.

Szólj: megbocsátok
mindent. Csak az embertől
óvd meg az Istent!

megbocsátásban
te magad légy a hetes
hetvenszerhétszer

Aki megbánt nem
Terád haragszik csakis
Saját magára.

Akiben több a
szeretet, az előbb kér
majd bocsánatot.

Ökölbe szorult
szívvel nem lehet benned
béke. Bocsáss meg!

Megbocsátani
nehezebb, vagy átlépni
az árnyékunkat?

belém taposhatsz
behavazza nyomaid
a megbocsátás

Erős kötelék
nélkülözhetetlen a
megbocsájtásban.

felsorszámozott
elégtételt kapnak majd
rossz húzásaid

A megbocsátás
egy embernek túl nehéz,
kettő kell hozzá.

történetünkből
a kiengesztelődés
krónikát farag

A megbocsátás
puha szövetként fedi
régi tüskéim.

Visszafogadtál
szívedbe végül mégis,
én el se mentem.

Megbocsájtásunk,
Örömünk, lelki békénk
Tesz jó emberré.

Ölelésedtől
lelkem jégvirágai
újra pompáznak.