Haiku versek a megbocsátásról

Megbocsátással
lelkem fejlődésének
útjára lépek.

Félretettem már
sértettségemet, belül
fáj titokban még...

Megbocsátással
feloldódik szívünkben
a neheztelés.

Haragomat most
elengedem, kinyújtom
feléd a kezem.

Megbocsátani
önmagunknak, isteni
tett és kegyelem.

Az Úr megbocsát
és feloldoz, ha kéred -
az ember nem így...

bocsásd meg nekik
hogy a te nevedben is
beszélni mernek

halálos ágyán
nagyanyám nagyapámtól
bocsánatot kér

Megbocsátással
hozzá lehet férni a
szeretet-léthez.

Szemet hunyni a
gonoszság fölött Isten
összhangja velem.

Világra fröccsent
botlásaim: az idő
felitatja majd.

Megbocsátással
kiürül szívünkből a
harag. Békesség.

Öleld át hosszan
gyermek önmagad, és hagyd,
hogy megbocsásson.

A megbocsátás
elűzi a haragot.
Szívet-nyugtató.

A megbocsátás
nem jótétemény, saját
magunkért tegyük.

Szólj: megbocsátok
mindent. Csak az embertől
óvd meg az Istent!

megbocsátásban
te magad légy a hetes
hetvenszerhétszer

Aki megbánt nem
Terád haragszik csakis
Saját magára.

Akiben több a
szeretet, az előbb kér
majd bocsánatot.

Ökölbe szorult
szívvel nem lehet benned
béke. Bocsáss meg!

Megbocsátani
nehezebb, vagy átlépni
az árnyékunkat?

belém taposhatsz
behavazza nyomaid
a megbocsátás

Erős kötelék
nélkülözhetetlen a
megbocsájtásban.

felsorszámozott
elégtételt kapnak majd
rossz húzásaid

A megbocsátás
egy embernek túl nehéz,
kettő kell hozzá.

történetünkből
a kiengesztelődés
krónikát farag

A megbocsátás
puha szövetként fedi
régi tüskéim.

Visszafogadtál
szívedbe végül mégis,
én el se mentem.

Megbocsájtásunk,
Örömünk, lelki békénk
Tesz jó emberré.

Ölelésedtől
lelkem jégvirágai
újra pompáznak.

Az jó, ha meg tudsz
bocsátani, de még jobb,
ha meg se bántódsz.

Megbocsátásnál
ne feledkezz el soha
saját magadról.

Megtanítottál
őszinte bocsánatot
kérni, s fogadni.

Bocsáss meg! szeress!
Isten is így cselekszik
naponta veled!

Most átöleli
A tavasz a szíveket
És irgalmat oszt

Bocsáss meg kérlek!
Szívem jobban igyekszik
Mint józan eszem