Haiku versek a megbocsátásról

A megbocsátás
egy embernek túl nehéz,
kettő kell hozzá.

történetünkből
a kiengesztelődés
krónikát farag

A megbocsátás
puha szövetként fedi
régi tüskéim.

Visszafogadtál
szívedbe végül mégis,
én el se mentem.

Megbocsájtásunk,
Örömünk, lelki békénk
Tesz jó emberré.

Ölelésedtől
lelkem jégvirágai
újra pompáznak.

Az jó, ha meg tudsz
bocsátani, de még jobb,
ha meg se bántódsz.

Megbocsátásnál
ne feledkezz el soha
saját magadról.

Megtanítottál
őszinte bocsánatot
kérni, s fogadni.

Bocsáss meg! szeress!
Isten is így cselekszik
naponta veled!

Most átöleli
A tavasz a szíveket
És irgalmat oszt

Bocsáss meg kérlek!
Szívem jobban igyekszik
Mint józan eszem

Tegnap sóhaját
legomboltad a máról:
felszabadultál.

Sarokban szunnyad
a tegnapi bántalom:
lecsillapodott.

elbűvölő az
aki észrevétlenül
tiszta lapot ad

Más viszonyt ápolsz
a viharral, ha térít
a biztosító.

Ellenségeddel
egyenlővé tesz bosszúd -
Bocsáss meg neki!

bármilyen görbe
lehet egy ág, a héja
mindig rásimul

nem kell sajnálat
nem kell teljes alázat
csak egy "bocsánat"

a megbocsátás
bűnöktől megtisztító
lélek-mosoda

A bosszú percnyi
örömet ad - bocsáss meg
s örülj vég nélkül!

Akkor és ott, így
tudta csinálni - ennyit
kell elfogadnod.

a fő parancs a
szeretet - következmény
a megbocsátás

szerelmesed a
legnagyobb hibádra is
szívvel varr foltot

Ha megbocsátasz,
eloldasz egy csomót, mi
fájó múltemlék.

a múló idő
port hint emlékeidre
talán aranyból

A szabad lélek
megbocsát, nem cipeli
haragnak súlyát.

Összetörted, de
hiába szólsz: "bocsánat!"
soha nem lesz ép...

rokonok vagyunk
harag-égette szívünk
hamuvá békül

Ítéletedben
tévedhetsz - de soha a
megbocsátásban.

Végül ha meg is
bocsátottunk újra csak
félve szeretünk

megbocsátáskor
kicsit átírjuk saját
szabályainkat

jót jóval fizess
a rosszat felejtsd - magát
bünteti az meg

ha békét kívánsz
bocsáss meg magadnak és
mindenki másnak

megbocsátáshoz
nem kell a másik ember
belülről fakad

Kedved keresem,
közönyünk oldását, hogy
megbocsáthassak.