Haiku versek a megértésről

Ha nem világos
S nem szívhez szóló s nem szít
Fel, nem vers a vers!

Én akár egynek
is írhatok: aki ért,
szeret, s elvisel.

Értelmed látszik
ahogy figyelsz - a szemed;
tudás-atlasza

A szerelem jön,
a szerelem megy. Örülj,
megsimogatott.

Meghallgattál és
megértettél, így gyógyul
szívemben a seb.

Ha túl sokat látsz,
megérted: minden egyre
értelmetlenebb.

mindig megért, ki
bele tud bújni lelked
gyűrt ráncaiba...

Neked üzennék,
de hogyan is szólítsak
egy vadvirágot.

Ha úgy értenéd,
ahogy én azt gondolom,
nem haragudnál.

gondolkodjatok
mások fejével hogy ők
is megértsenek

Rajta felejtem
tekintetem, olyan szép
gondolata van.

Ahogy egy stílus
kimentem a divatból
majd visszajövök.

Tudd, mit érez a
másik, ne feltételezd.
Beszélgessetek.

Festőnek se kell
lenned ahhoz hogy megértsd
egy kép lényegét.

Gyere... ülj csak le
mellém csendben. Beszélni
most felesleges.

óvakodj attól
aki mindig mindenben
egyetért veled

Leírhatatlan
volt utolsó mondatod,
ezért betűzöm...

Szeretetem és
megértésem adom rád,
óvni akarlak...

Némán vagy igaz,
végre érteni tudlak,
megtanítottál.

Parttalan vitánk
medrében kinőtt egy kis
virág közöttünk...

Ember akarok
lenni egy isteni, meg-
értett világban!

Nem tetszik tudom
Húsz év múlva a buszon
Utamban te is

Megértő barát
csendben figyel rád mikor
a legjobban fáj.

Mindig kilógtam,
most tizenhét szótaggal
állok a sorban.

Lehet igaz volt,
lehet nem, de a vége
halálbiztos lesz.

kedves körömvers
köszönöm hogy tömör vagy
és közérthető

nem értelmezni
hanem megérteni kell
ezt a világot

Bársony lelkemen
kispárnára hajt fejet
nálam a zokszó.

szívemnek tükrét
ha holnap leporolod
jövőbe láthatsz

Hasadt lélek csügg
szép szavak vigasztaló
mély hanghullámán.

sosem akartam
mindent csak azt a csendet
mi kettőnk közt van

Mondjuk szobor vagy.
Mennyi megértést vársz el
a galamboktól?

Ha arra járok
tüskéiddel érj hozzám
megsimogatlak.

Ülj ide mellém,
én értem minden egyes
hallgatásodat.