Haiku versek a megküzdésről

aréna mélyén
parancsra vérzik el a
bajtársiasság

Ostromkor hidd el
bástyánál is erősebb
a védők szíve.

Élnem kell ahhoz
hogy álmodni tudjak - csak -
hiába nézlek.

hiába vennék
elégtételt rajtad ha
nincs hozzá fegyver

ne kezdeményezz
pengeváltást rutinos
vagdalkozókkal

minden sóhajtás
szánalmas hadakozás
a valósággal

mikor szembe szállsz
a gravitációval
akkor épp zuhansz

Az élet nem csak
könnyed költemény. Néha
nehéz s kőkemény.

Kutasd szüntelen
határaid! Jutalmad
az, ha megleled!

földbe tapostak
bújj ki frissen mint fűszál
a kövek kozott

veled az élet
számtalan gyűrődése
újra kisimult

Kivont kardom ím
elteszem. Fémes íz húz
grimaszt arcomra.

Sorsom tengerén
Bármekkora vihar lesz,
Nem hunyászkodom.

az élet csúszós
lejtőn kapaszkodás nem
diadalmenet

Mind lehetséges.
Csak ami lehetetlen,
kicsit nehezebb.

Csak a küzdelem
érlel igaz gyümölcsöt:
íze a szádban.

képzelt óriás
szélmalmunkkal egyedül
harcolunk mi is

Egy fa a múltból,
szél tépi, nap égeti,
dacol és marad.

erős légy mindig
hisz terheket viselni
jöttünk világra

várj míg reménnyé
változnak az akadály
szögesdrótjai

ablakon koppant
de szállt tovább nem állt meg
sajnálni magát

Nehéz az élet?
A rózsa tüskés, mégis
illatot áraszt...

Tanulj élni a
szivárványtól: a vihar
után tündökölj!

A nehézséget,
ha nem kerülheted el,
még legyőzheted.

minden küzdelem
csak annyit ér amennyi
benne az öröm

A folyó sem kér
esdve: "Mutass utat!". A
sziklán is áttör.

összehordhat szél
sok tücsköt bogarat rád
csendben nyílsz tovább

Sikeres ember
útközben sokszor meghal,
mielőtt győzne.

Poros arcomra
izzadságcseppekből kent
rózsát az élet