Haiku versek a megküzdésről

árnyékot vetett
rám a sors, mégis fényes
sikert arattam

utat tör majd a
tehetség - az akarat
pedig falakat

Küszködéseim
észrevétlenségükben
rejtve- magamban.

Míg dobol a szív,
szél fütyül talpam alatt,
elhúzzák nótám.

Keserves szülés,
míg a döntést meghozod.
Lerakott teher.

Szívednek terhét
kis papírhajóra írd -
vigye, engedd el!

Nem szólalok meg.
Nem szólalhatok meg most.
Néma vereség.

A forráshoz csak
Az árral szemben úszva
Lehet eljutni.

Ki napsütést vár,
Néha a viharral is
Kell küzdenie.

Felkészülök a
küzdésre. Hová viszel
útelágazás?

Ha minden sötét,
keresd meg magadban egy
csillag emlékét.

Az aki harcol
Veszíthet. Ki nem harcol
Máris veszített

Erővel csatát
lehet nyerni, az ésszel
viszont háborút.

bár belesajdul
a szív - de megtisztulva
szárnyal a lélek

vert hadak élén
is győzelemre juttat
a bizonyosság

Békéjére lelt
sebein át - Önmaga
küzdelmeivel

Ha úgy érzed, a
táv áthidalhatatlan,
tanulj meg úszni.

rádöbbentettél:
veled kell megharcolnom
érted ...megérted?

Nézz szét, hogy mire
mentünk e nagy csatában
éles nyelvünkkel?

Enyém a kereszt,
térdre hullok százszor, de
másnak nem adom.

Nehéz a tiszta
Fehér vitorláknak a
Háborgó tenger

A gnú ha éber,
időben eliszkol az
oroszlán elől.

Erősnek lenni
a gyengék közt, pokoli
kihívást jelent.

A telt kanálért
Akarat éltessen, ne
A segélyvárás

Körbe csalások
után nemest sújt mindig
a nélkülözés!

Te vagy egyedül,
aki ma is harcba száll
ellenem értem.

Fáradtan nézem
a naplementét, holnap
is fel kell állnom.

Göröngyös úton
botladozol - megtanít
igazként járni.

Hogy meghittséget
teremthessen otthon, kint
mindenre képes!

aréna mélyén
parancsra vérzik el a
bajtársiasság

Ostromkor hidd el
bástyánál is erősebb
a védők szíve.

Élnem kell ahhoz
hogy álmodni tudjak - csak -
hiába nézlek.

hiába vennék
elégtételt rajtad ha
nincs hozzá fegyver

ne kezdeményezz
pengeváltást rutinos
vagdalkozókkal

minden sóhajtás
szánalmas hadakozás
a valósággal

mikor szembe szállsz
a gravitációval
akkor épp zuhansz