Haiku versek a megküzdésről

Enyém a kereszt,
térdre hullok százszor, de
másnak nem adom.

Nehéz a tiszta
Fehér vitorláknak a
Háborgó tenger

köntörfalakat
nincs miért építenem
úgyis lebontod

A gnú ha éber,
időben eliszkol az
oroszlán elől.

Erősnek lenni
a gyengék közt, pokoli
kihívást jelent.

A telt kanálért
Akarat éltessen, ne
A segélyvárás

Körbe csalások
után nemest sújt mindig
a nélkülözés!

Te vagy egyedül,
aki ma is harcba száll
ellenem értem.

Fáradtan nézem
a naplementét, holnap
is fel kell állnom.

Göröngyös úton
botladozol - megtanít
igazként járni.

Hogy meghittséget
teremthessen otthon, kint
mindenre képes!

aréna mélyén
parancsra vérzik el a
bajtársiasság

Ostromkor hidd el
bástyánál is erősebb
a védők szíve.

Élnem kell ahhoz
hogy álmodni tudjak - csak -
hiába nézlek.

hiába vennék
elégtételt rajtad ha
nincs hozzá fegyver

ne kezdeményezz
pengeváltást rutinos
vagdalkozókkal

minden sóhajtás
szánalmas hadakozás
a valósággal

mikor szembe szállsz
a gravitációval
akkor épp zuhansz

Az élet nem csak
könnyed költemény. Néha
nehéz s kőkemény.

Kutasd szüntelen
határaid! Jutalmad
az, ha megleled!

földbe tapostak
bújj ki frissen mint fűszál
a kövek kozott

veled az élet
számtalan gyűrődése
újra kisimult

Kivont kardom ím
elteszem. Fémes íz húz
grimaszt arcomra.

Sorsom tengerén
Bármekkora vihar lesz,
Nem hunyászkodom.

az élet csúszós
lejtőn kapaszkodás nem
diadalmenet

Mind lehetséges.
Csak ami lehetetlen,
kicsit nehezebb.

Csak a küzdelem
érlel igaz gyümölcsöt:
íze a szádban.

képzelt óriás
szélmalmunkkal egyedül
harcolunk mi is

Egy fa a múltból,
szél tépi, nap égeti,
dacol és marad.

erős légy mindig
hisz terheket viselni
jöttünk világra

várj míg reménnyé
változnak az akadály
szögesdrótjai

ablakon koppant
de szállt tovább nem állt meg
sajnálni magát

Nehéz az élet?
A rózsa tüskés, mégis
illatot áraszt...

Tanulj élni a
szivárványtól: a vihar
után tündökölj!

A nehézséget,
ha nem kerülheted el,
még legyőzheted.

minden küzdelem
csak annyit ér amennyi
benne az öröm