Haiku versek a melegről

Harmincöt fokban
a hegyesszögbe léptem-
bónusz: Tetanusz.

Szétfolyt a sárga.
Olaja a napunkat
lobbantja lángra.

langyos tavakban
vígan lubickol a nyár -
lesz ennek böjtje

Lelkem lent délen
Simogató langy szélben
Madarakkal száll

Kánikulában
néhányan hetet-havat
is írogatunk.

Nyári napfény jön.
Ha túl forró lesz, akkor
hova költözöl?

Napfény zuhogva,
Csipke finom levegőt,
Frissítve ölel.

Hülye meleg van,
de a média rátesz
még egy lapáttal.

Nyári napsütés
beköltözik lelkünkbe.
Ott is melegít.

Micsoda nyár volt!
Apám sírján művirág,
éppúgy lekókadt.

Kályharopogás
mily örömteli hangzás
hideg reggelen.

Bokámra jeget
lehelnek a körúti
pinceablakok

Tikkasztó Napfény
hajnal csendjéből ébred
nyári őrület

Szentjánosbogár
Világítja meg kezem,
Mégsem melegít.

kút mélyén csobban
láncra fűzött pléhvödör
szomjam kimenti

tegnapi újság -
szívmelengető hírek
a kandallóból

lágyan ringó lomb
bóbiskol langy szellőtől
- szomjas suttogás -

Kánikulában
felszálló hőtől reszket
a nyárfalevél.

csiga igyekszik
átkelni forró járdán
szikkadt fű várja

Forró aszfalton
párolgó tócsák között
lüktet a napfény.

eltűnt a tavasz
virágok sóhajtanak
csak egy álom volt

Nyár parazsából
zsebembe rejtek, őszi
hűs reggeleknek.

tikkasztó nap volt
fürödni készül a hold
az ég vizében

tetőcserépen
izzó fényfonálból köt
hőséget a nap

ébredező nap
kacsint felém üzeni
ma nem lesz szerény

tikkasztó meleg
gyümölcslében fürdenek
a dinnyemagok

nyár kapujában
térdel a kánikula
bebocsátást vár