Mesés haiku versek

tűnő fényeket
lelkedben gyújthat újra
gyermek és mese

Az árvalányhaj,
mintha mesét mondana
Shopin hegedűn.

A mese örök,
felemel, ha elestél,
igazra tanít.

Helyben topogó
Kerti törpe kullog a
Királylány után

Üveghegyen túl
nincs üvegvisszaváltó.
Eldobható mind.

És ha a hit is
átszállt az üveghegyen?
Rám szólsz: türelem!

Élve jogával,
beperelte Andersent
a rút kiskacsa.

Széppé csókolod
rám szórt átok csúfságát
Brekkenő álom

a Hold az égen
csillagküllős szekéren
döcög az éjben

ösztövér a ló
mint lovasa mindkettő
elnyűtt s rozoga

Vánkoson hagyott
régi történeteid
portalanítom.

mesébe illő
asszonyság: több tüzet szít
mint a bősz sárkány

arany diófa
alatt fekete lovon
levelek árnya

megküzdök veled
hétfejű sárkány - bár kis
varázslat nem árt

elkápráztató
szines mesevilágod
de szemfényvesztő

anyám meséje
még most is fülemben cseng -
újra hallgatnám

Lőni, tüzelni.
Szúrni, vágni. S eközben?
Mesét mondani?

lennék újra más
tündért szerető szamár
csak ez a vágyam

Megmutatni, mi
soha sehol, de egyszer
álom valahol.

Álmos kis gyermek
hunyorog - szempilláján
már alszik- mesém

lelkednek tükröt
tart a mese - mutatja
mi rejlik benned

tüzet okádva
is vén már - rágni s hágni
sem tud - halni vágy

Mesékben mindig
győz az igazság, majd rád
tör a valóság.

Az életben nem
A hosszúság a fontos,
Hanem a mese.

Lovam patkója
lerúgott egy csillagot,
de visszatettem.