Haiku versek a mindennapokról

Nyílt lap, zárt lélek,
ha önmagadba fordulsz,
kifordítalak.

Reggel nyújtózik,
különös fogságban tart
csíkos pizsamám.

Jövőm a múltat
perli - én felmentem őt
minden vád alól.

Százhatvanötért
nem megy a buri, de az
árus napozik.

Ha magányos vagy,
jobbak a hétköznapok
az ünnepeknél.

Borotválkozás
után méredzkedik meg,
minden gramm számít!

Tapintatlanban
kitapinthatatlan a
tapintatosság!

Ódon sparhelten
fortyogó vasárnapok
múlt emlékei.

van valami rend
a rendetlenségben is,
én megtaláltam...

Rumot ivott, majd
olvasva a lózungot,
rögtön hőzöngött!

lét-kimerülés
küszöbén tárd ki ajtód
és szeress nagyon

ünnepelni az
tud aki otthonos a
hétköznapokban

Ketteske így szólt
egyeskéhez: - Ötös gomb
rossz, rázd a csörgőd!

ünnepnapot ér
a szürke hétköznapok
bizonyossága

Sok csak annyit ért:
van sör, s Közért - ám semmit
nem tesz a közért!

- Ez itt Lev Tolsztoj
munkássága, s ott Iván
munkásruhája.

csüggedő élet
megújulásra váró
lelki ébredés

közös életünk
mikor nem taktikázol
viruló világ

ahonnan jöttél
ahová mész csinálhat
belőled vitézt

A humor Svájcból
disszidált, s szabadságát
nálunk vívta ki!

Pesti nép között
szocializálódva
világhírű lett!

Két jó film között
tíz szovjet filmdráma volt
a nagy büntetés!

- Pincér! Kérnék egy
susogós joggingba bújt
pecsenyét, s két sört!

Úszok a napban
válaszokat halászva
holdhercegnőként.

pókhálóselymen
ringatózó harmatcsöpp
szivárványt idéz

Még az újdonság
varázsát is meg kell hogy
újítsuk néha.

Mit brummogsz! - szólt az
agressziókutató
a plüssmacihoz.

porszemkeringőt
csodál az ablakon át
tűző fénysugár

Borízű füstben,
kocsmapult-csendben mélán
megpihen a nap.

hétköznap-bolygók
forognak az ünnepek
Napjai körül

Nem a viharok
szaggatják; mozdulatlan
mindennapjaik.

fényesre gondolt
szavakban szól a világ -
minden megy tovább

rongyos kabátban
tengődő hétköznapok
jövőt köszöntik

befalaztad az
álmaidat unalmas
hétköznapokba