Haiku versek a mindennapokról

a legszebb színek
akkor is léteznek, ha
szürke most minden

Megöregedett
tegnapok között minden
holnap fiatal.

halkan ballagok
szemembe füstöt fújnak
szürke holnapok

nem tudom végleg
feladni, mert mindig jön
jön egy újabb nap

Átélt napjaink
vad sodrása magával
visz a holnapba.

ünnepnap nélkül
maradt hétköznapokkal
telik el időnk

Egy ketrecharcos
költői estjén frakkos
matróz hímezget.

- Itt a budoár.
Férjének van piszoár...
- S fürdő? - Lavoár!

Kerek szobám van
- így nem szorít sarokba
soha a magány.

Fehér galambok
repülnek fölöttem el
- szépre gondolok.

A közöny az, mi
elválaszthat két embert,
nem a távolság.

Normális vagyok!
A hangok is megmondták!
Bolond ki mást hisz!

Hibát árulok
- úgy hallottam nagy árat
fizet(n)ek érte.

kötetlenségben
karóhoz odakötve-
vergődik a szó

Lásd meg a kígyót
a bokorban, hogy elhidd
tényleg ott is van.

nem a hideg rossz
csak a meleg hiánya
kibírhatatlan

Érezd jól magad
a bőrödben, akkor is
ha kinőtted már!

Követ dobott rám.
Nem fájt. Az sem, hogy miért.
Csak aki tette.

Szépség rejti el
a legsötétebb lelket
tán a legjobban.

Először percek,
utána ígéretek
- sorban hagytak el.

Most azt tervezem,
meglátogatlak. Félek,
ígéret marad...

üres ligetben
szél csalogat játékra
magányos hintát

Léteznek csodák.
Te is, meg én is, együtt
Csillagpor vagyunk.

olyan ez a nap
mint a másik de egyszer
még visszasírom

Sakkozzunk - mondtad,
s nem hitted patthelyzet lesz
a játszma vége.

Semmi vagyok, de
néha szívesen lennék,
világmegváltó.

Elvetted tőlem,
és benned életre kélt
esztelenségem.

Piciny világod,
volt emlékeken törpül
- nem férek bele.

Nyílt lap, zárt lélek,
ha önmagadba fordulsz,
kifordítalak.

Reggel nyújtózik,
különös fogságban tart
csíkos pizsamám.

Jövőm a múltat
perli - én felmentem őt
minden vád alól.

Százhatvanötért
nem megy a buri, de az
árus napozik.

Borotválkozás
után méredzkedik meg,
minden gramm számít!

Tapintatlanban
kitapinthatatlan a
tapintatosság!

Ódon sparhelten
fortyogó vasárnapok
múlt emlékei.

van valami rend
a rendetlenségben is,
én megtaláltam...