Haiku versek a mindennapokról

A régi napok?
Lelkemben akkor dal és
a kék ég lakott.

kietlen tájon
bolyong velem tétlenül
a létminimum

mindig jóllakat -
illatos kenyérben a
munkám gyümölcse

a ma embere
bensőséges iszonnyal
éli napjait

Esti idillben
törpe tankokkal játszó
boldog gyermekek.

Üres perselyek,
a bádogtetők alatt
emberek élnek.

Kalárisgyöngy e
Nap is, ha szépen él(t)ed
Fűzd a többihez!

Avval szembesült
a képzett humorista:
sok poén besült.

Egy meghitt ima
a szavak vasárnapja
hétköznapon is.

Üvegszilánkok
között földszagú apró
kavicsnak lenni.

összemosolygós
hétköznapok varázsa
bársony a szívnek

Két jó film között
tíz szovjet filmdráma volt
a büntetésünk!

boldog ember az,
ki együtt tud élni a
döntéseivel

Fáradt nap után,
üvegcipőbe szorult
mesedélután.

Mit ma megtehetsz,
már tegnap kellett volna.
Holnap se fogod.

olthatatlan vágy,
manapság életforma,
régen szenvedély

Aranyat termett,
ha mindig korán keltem.
Almafa minek?

Lópata nyomán
vizet isznak verebek
a Nap is fölkelt.

Kiélesíti
a tompa hétköznapot
egy jó feladat.

Mindentől félek
Hogy miért is mosolygok?
Önvédelemből

A rossz napokat
csak túl kell élned, hogy majd
megéld a szépet...

felépíteni
minden reggelt a tegnap
romjai közül

a legszebb színek
akkor is léteznek, ha
szürke most minden

Megöregedett
tegnapok között minden
holnap fiatal.

halkan ballagok
szemembe füstöt fújnak
szürke holnapok

nem tudom végleg
feladni, mert mindig jön
jön egy újabb nap

Átélt napjaink
vad sodrása magával
visz a holnapba.

ünnepnap nélkül
maradt hétköznapokkal
telik el időnk

Egy ketrecharcos
költői estjén frakkos
matróz hímezget.

- Itt a budoár.
Férjének van piszoár...
- S fürdő? - Lavoár!

Kerek szobám van
- így nem szorít sarokba
soha a magány.

Fehér galambok
repülnek fölöttem el
- szépre gondolok.

A közöny az, mi
elválaszthat két embert,
nem a távolság.

Normális vagyok!
A hangok is megmondták!
Bolond ki mást hisz!

Hibát árulok
- úgy hallottam nagy árat
fizet(n)ek érte.

kötetlenségben
karóhoz odakötve-
vergődik a szó