Haiku versek a mosolyról

őszbe bújt nyári
napfény szeszélyes tüze
vörös lombderű

fahéjas-almás
illatában csipetnyi
mosolyíz bújkál

már csak mosolyod
virágzik a kertemben
jó hogy évelő

őszi égbolton
felhőtlen mosolyodban
itt maradt a nyár

egri leányok
zamatos bortörvényén
vigad a legény

föld felé néz a
napraforgó tányérja
elszáradt mosoly

Borús ég alatt
derű keresi helyét
- gyermekemre néz.

mosolymintát csen
mélabús házfalakra
egy víg napfonat

hogy el ne felejts
mosolytintával írom
szívedbe nevem

kis mosolyaid
apró boldogságpettyek
szeplőim között

ha rám mosolyogsz
az első fénysugárral
szebb lesz a napom

reggel félénken
belém simult egy érzés
mosolyod ölelt

Zöld tea gőzöl,
illatában mosakszik
álmos mosolyod.

egy mosolyod is
megszépíti a napom -
a többi bónusz

a nap mosolya
kacajjá nő mélylila
sóvirágmezőn

fűzfa lombsátra
alatt huncut gyerekszáj
felkacag a csend

őszi lombjaim
avarágyán mosolyt hagy
játszi tavaszom

félénk mosolyom
kérdés volt de az élet
nem válaszolt rá

sziromszép reggel
vállamra könnyű kendőt
mosolyból teríts

Hűvös hajnalon
mosolyod melege most
puha takaróm

Mikor mosolyogsz,
a Nap kicsit megpihen.
Méltányos csere.

fényes mosolyod
árnyékszínházat játszik
dermedt szívekben

Letörten hever
arcom, tüstént magamra
visszamosolygom.

sok mosoly között
elvész a szomorúság
szívterápia

Egy halvány mosoly
rövid köszönés - őszben
tavaszpillanat.

A mosoly lehet
gyógyír vagy kínzóeszköz.
Te hogy használod?

kiszellőztette
árvaságom szobáját
hűs mosolyhuzat

álarcod kit fed
a kényszerítő remény
hűs mosolyával?

Koldus kért tőlem
mosolygott áldást felém
ő többet adott.

az arcizmodon
már készül szép mosolyod
döntésedre vár

szememre festett
egyetlen mosolyodat
álmom színezi

Boldog ember az,
Akire tükörképe
Visszamosolyog.

mosolyvirágok
ragyognak az arcomon
mikor rám nézel

vállamra simult
huncutkodó mosolyod
és hazakísért

Mélyülő ráncod
mutatja hányszor voltál
igazán boldog.

A mosolyomat
bánat törölgeti le
mozdulatonként.