Haiku versek a múltról

bár holnapunk még
elvehető az emlék
elvehetetlen

érzetfolt-nyomok
átjáróházak falán
- mámor és nyomor

jelenleg jobban
vonz múltam, mint jövőmnek
vak ígérete

Szó és gondolat
felidéz valamit a
múltból, s fojtogat.

korhadt fakapu
régmúlt korokat zörget
holnapot ébreszt

múltam van jövőm
nincs sok - jelenem mint én
jelentéktelen

Temetetlen holt
idők küszöbén járok.
Semmit sem bánok.

mint dérlepte báb
áll a kőtorony romja
holt kövek között

leszek ki voltam
nem tagadom meg múltam
belőle vagyok

Múltad emlékkép.
A jövőd viszont itt van
a kezedben épp.

Jövő káprázik
múlton hályog - jelen-lét
szemében könnyek

a múlt mögöttem
maradt s vele minden mi
érték - semmim sincs

Kitörlöm végre
minden rossz emlékemet,
ne mérgezzenek!

Behunytam szemem
Lángra lobbantva múltam
Így lettem szabad

Multam morzsáit
zsebemben megtaláltam
üres gondolat.

jövő? - már csak a
jelent élem kurtábban
múltamra dőlve

Múltad már készen.
Jövőd még formázható
agyag a kézben.

Hátat fordítás
ára, hogy árnyékod lesz
vagy cipelheted

ne vájj túl mélyen
múltadba - beomolhat
jelened fala

Lassan leforgott
az összes közös emlék
- mind csak a múlté.

Húszfogú mosoly
Egy szürke képről. Intek
Felém a múltból.

ma eltöprengett
jelen a múlton, mindent
másképp csinálna

Korhadt fagyökér
fűzöld, mohás föld alatt,
régmúltról regél.

Egy elszánt lépés,
szétfröccsenő múltam lesz
jövőm záloga.

Ódon, régi ház
rajta a szél ki-bejár,
kiüresedett.

szóvirágaid
feledtetik a múltam
hitványságait

üres játszótér -
a múlt kergetőzik a
rémült jelennel

egy múltra néző
vakablakon kopognak
az emlékeim

Fáj a múlt? Majd én
kiszeretem belőled
az összes rosszat!

Hiába törlöm
Őt folyton a múltunkból.
Ott van mindenhol.

Üres test vagyok,
Tele vétekkel, kongok
Az emlékektől.

A mesélő múlt
emlékezetét adja
a történelem.

Nem lehetsz újra
szerelmes, ha még fogva
tart a régi vágy.

a teraszon az
elvénült virágokkal
együtt napoztam

A múlt ködébe
veszett a távolodó
évek emléke.

Törve lett múltunk,
de a letört részek is
hajtanak tovább.