Haiku versek a múltról

ne bánd ne sajnáld
mi köztünk volt el nem múlt
csak átalakult

Rőtbarna bánat
borong a bús avaron
muzsikál a múlt.

Szememben táncol
egy könnycsepp. Eltávozik.
Tudja, így könnyebb.

Valaki benyit.
A múltad. Felpofozott.
Rájött, megcsalod.

Tested íve már
örökre enyém. Emlék
mint csókod íze.

történetünkben
már megfagyott a múlt most
a jövő a tét

Ma úgy tekintek
a tegnapra, ahogy majd
holnap a mára.

tiszta lélekkel
segít megélni a mát
gyönyörű múltam

Múltam ölelve
vonzódok a jelenhez,
jövőm csábító.

Múltról mesélnek
meztelen talpam alatt
szürke kavicsok.

Néha hátra kell
Nézni, mikor előbbre
Szeretnénk jutni.

Megkövült szívvel
tekint rá, kiben egykor
csak gyönyörködött.

Jelen perceid
Tapossák ki az utat
Jövőd számára.

Náthás volt a múlt,
kiköhögte a jelent,
S gyógyul a jövő.

két kis fénylő pont
ott a távoli égen -
mi vagyunk azok

Nyitva a jövő
kapuja, mégis a múlt
ajtaját verjük.

Gőzmozdony füstje
száll múltba révedő fák
alatt monoton...

Édes Földanyánk
smaragd halmain a múlt
évmilliárdos

A múlt nem számít,
hisz minden pillanat egy
új lehetőség.

huzat pörgeti
porcicák fogócskáját
- pókháló rebben

múltat és jövőt
percről - percre, nap mint nap
a jelen éli

próbálom a múlt
kudarcait elásni
a feledésbe

Ha látna téged,
A fiatalabb éned,
Vajon mit vélne?

diófa ága
nagyapám karja helyett
hintám ringatja

Jövőm sejteti,
s múltam is mutatja e
kis maréknyi por...

Néma tájon fut
a pillanat, s múlttá tesz
cammogó jelent.

Színdarab ez is,
de már nem azt és nem úgy
játsszuk, mint régen.

mily messze van már
tékozló ifjúságom
dús s gondtalan volt

megfogástól az
elengedésig - előbb
múlt utóbb jövő

Lehet nem látod,
de mosolyom mögött már
könnyezik a múlt.

gyűrött múltamban
szebbekre simogatom
emlékeimet

Karácsony táján
kint hulló hópelyhek közt
emlékek szállnak...

Téli estéken,
fahasábok fényében
visszajár a múlt...

rozsdás vén lakat
kulcsa már rég elveszett
őrzi a múltat

régi képekről
visszamosolyognak rám
egyszer volt napok

előttem rejtvény
mögöttem sokszor kijárt
ugróiskola