Haiku versek a múltról

A mesélő múlt
emlékezetét adja
a történelem.

Nem lehetsz újra
szerelmes, ha még fogva
tart a régi vágy.

a teraszon az
elvénült virágokkal
együtt napoztam

A múlt ködébe
veszett a távolodó
évek emléke.

Törve lett múltunk,
de a letört részek is
hajtanak tovább.

Múltad tanulság,
jelened lehetőség,
jövőd a remény.

kísért a múltam:
régim után megnyalnám
mind a tíz ujjam

mohazöld kövön
a múlt némán ücsörög
csak a szél mesél

Hagyd múljon a múlt,
Mert ami nincs, az fájhat,
S attól még nem lesz.

aki a jövőt
kiárusítja annak
múltja sem marad

múltat hazudni
sokkal kényelmesebb mint
jövőbe látni

Jövőm még titok,
hátamra vett múltamban
szárnyak fejlődnek.

amid volt az már
nincs amid lesz az még nincs
amid van az kincs

ne bánd ne sajnáld
mi köztünk volt el nem múlt
csak átalakult

Rőtbarna bánat
borong a bús avaron
muzsikál a múlt.

Szememben táncol
egy könnycsepp. Eltávozik.
Tudja, így könnyebb.

Valaki benyit.
A múltad. Felpofozott.
Rájött, megcsalod.

Tested íve már
örökre enyém. Emlék
mint csókod íze.

történetünkben
már megfagyott a múlt most
a jövő a tét

Ma úgy tekintek
a tegnapra, ahogy majd
holnap a mára.

tiszta lélekkel
segít megélni a mát
gyönyörű múltam

Múltam ölelve
vonzódok a jelenhez,
jövőm csábító.

Múltról mesélnek
meztelen talpam alatt
szürke kavicsok.

Néha hátra kell
Nézni, mikor előbbre
Szeretnénk jutni.

Megkövült szívvel
tekint rá, kiben egykor
csak gyönyörködött.

Jelen perceid
Tapossák ki az utat
Jövőd számára.

Náthás volt a múlt,
kiköhögte a jelent,
S gyógyul a jövő.

két kis fénylő pont
ott a távoli égen -
mi vagyunk azok

Nyitva a jövő
kapuja, mégis a múlt
ajtaját verjük.

Gőzmozdony füstje
száll múltba révedő fák
alatt monoton...

Édes Földanyánk
smaragd halmain a múlt
évmilliárdos

A múlt nem számít,
hisz minden pillanat egy
új lehetőség.

huzat pörgeti
porcicák fogócskáját
- pókháló rebben

múltat és jövőt
percről - percre, nap mint nap
a jelen éli

próbálom a múlt
kudarcait elásni
a feledésbe

Ha látna téged,
A fiatalabb éned,
Vajon mit vélne?