Haiku versek a múltról

Titkot suttogó
árnyak ülnek a padlás
sötét sarkában.

Múltnak árnyéka
takarja mának fényét:
tisztíts ablakot.

Mint kinőtt ruhát,
úgy vetném le magamról
múltam terheit.

a jelenembe
szegeket ver az idő
múltamat zárja

fájó múltaddal
nem szabad megbüntetned
a jelenlévőt

függöny mögött múlt
porosodik de néha
megrázza magát

A kezdet nélkül
Még az összhang sem épül,
Mert nincsen végül.

végleg elhagyott
hiába szorongatod
a múltad kezét

Búcsút int a múlt,
Kezet fog a jövővel,
Már nem tér vissza.

Van-e értelme
az elhullott levelet
présbe rejteni?

Nem kérek múltat,
Mely szebb, csak olyan jövőt,
Min nincs a nyoma.

bármilyen a múlt
túlcsordul a jelenen -
minden jellemen

nádtetős házak
fehérre meszelt múltját
őrzi az utca

a jelen múltján
csak a jövendő idő
mosolyog olykor

a múlt visszajár
színek képek illatok
emlék-vonatán

kísértet-napok:
elhasznált rongy-szavakkal
untat a múltam

Vigyázz merre lépsz
a múltadnak lábnyoma
kísér utadon

Bogárzümmögés
A múlt, jelennek olaj-
Lámpása körül.

emléket farag
élet fájából a múlt
te vagy a múzsa

Finoman csukjad
ajtóidat, melyeket
később nyitnod kell.

lezárt múlt kulcsa
jövő boldogságának
zárjába illik

Szitakötőszárny
Libben múltnak ráncain -
Gyöngyöt fűz reá.

most írt jelened
lesz az a múlt amelyre
majd emlékezel

Darabokra hull
a múlt gondolatodban -
emlékcserepek.

jelened lesz a
múltad úgy írd örömmel
visszanézhess rá

lábnyomaimba
hiába lépdel a múlt
nem érhet utol

A múltad néha
vállon vereget, azért
ne fordulj hátra.

kiszáradt tóban
a nyár kellős közepén
csobbanás a múlt

múltunk megvetett
ágyában alszunk és a
jelent álmodjuk

A múltunk múltja
alapköve jövendőnk
emlékeinek.

minden eladó
tábla mellé kiraktad
múltad motyóit

Foltos gúnyában
bandukol mögöttünk a
foszladozó múlt.

öreg tornácon
vén hintaszék mesél a
múlt pipára gyújt

múlt-házra kristály
tetőt emel az idő:
hamis ragyogás

betekint a múlt
a jövőnek ablakán
és árnyékot vet

milyen múltból futsz
félelmek alagútján
a remény felé?