Haiku versek a múlton rágódásról

víztükör hátán
némán megáll a múltban
felejtett idő

Folyton sajgó múlt
díszdobozba zárva vár
szabadulásra.

Fűbe vesző nyom,
ne járj a tegnap után,
még ma sem késő.

múlt lencséjén át
szűröd a mát pedig a
most friss ropogós

bárcsak mondhatnék
pár dolgot, feléd tartó
magamnak rólad...

Lassan leforgott
az összes közös emlék
- mind csak a múlté.

Valaki benyit.
A múltad. Felpofozott.
Rájött, megcsalod.

Hova tűnt múlt nyár
kacaja? Néma hinta
leng üres téren...

Ami megtörtént,
nem megváltoztatható,
elengedem hát...

Megkövült szívvel
tekint rá, kiben egykor
csak gyönyörködött.

behegedt seben
egy összeforrt pillanat
hasogat olykor

Ne nézz vissza ha
Nem tudsz nevetni, de tudsz
Nagyot álmodni!

Vonaglik a Ma...
vonszolja magával a
tegnap reményét.

Ha látna téged,
A fiatalabb éned,
Vajon mit vélne?

Múltunknak padján
terheink zsákja hever:
Szánalmat koldul.

Múltnak sikolya
szaggatja még lelkem, de
már nem győzhet le.

Konok kutyaként
rágódom morogva a
múlt egy-egy csontján...

Nem lehetsz boldog
míg a múlt vagy a jövő
félelme szorít.

múlton rágódni
mint naponta mázsányi
magot számolni

mindkét kezedben
múltad cipeled mivel
építesz jövőt?

Bogárzümmögés
A múlt, jelennek olaj-
Lámpása körül.

lennék bölcs folyó
ki medrébe temette
már a múlt kövét

Tegnapok nyakán
terheink zsákja hever,
múlton rágódik.

Komótos fejjel
biccent a Múlt. Ismerős
kriptaszökevény.

előre nézz! múlt
folyosóin a gyertyák
is kialszanak