Haiku versek a művészetről

Bőbeszédűnek
kalitka, végtelen tér
egy elmélyültnek.

mindenki alszik
csendben megrajzolhatlak,
reszket a tinta

Ábrándos lelke
s művészet álma csordul
térben, időben.

Ihletet munkál -
sorokba érzést izzít,
szót hajlít, s illeszt.

Sápadt porcelán,
diabéteszes a nap,
Japán fénykora.

Megalkotni azt,
amit kimondani még
senki sem tudott.

Alkotni úgy kell,
hogy félreállsz az útból.
Pokoli nehéz.

minden emberről
s lóról szólt - még én is - hogy
milyen jó együtt

Tartalmatlanul
egy kínosan szabályos
haiku mit ér?

Latinovits a
"Szindbád" - ban velőt rázva
evett húslevest.

Pipacsok közt csak
alig virít magvas, míg
művészet szál se.

meghalt egy barát
halhatatlan játéka
mindünk kincse már

fehér betűket
vések sötét márványba -
op-art sakktábla

Sok semmitmondó
közhelypuffogtatásra
is remek terep.

Ötletet munkál,
szavakhoz ragot izzít,
hajlít, üt, s passzít.

tizenhét szótag
pár röpke gondolatmag
kis fondorlattal

Ötvenhatban sok
puskást vesztettünk, köztük
egy meséset is!

Rambo is felült
a Körhintára, s szédült
a művészettől.

A haiku épp
olyan mint a "fájn dájning":
Egy falatnyi vers.

diófapáccal
hurkapálcikával a
kéz kezet rajzol

harmóniát vitt
művébe - életéből
úgyis kimaradt

Írhatsz egy könyvet
és írhat egy könyv téged,
sőt, van hogy is-is.

befelé fordult
ha kifordul magából
- inverz önarckép

kézi vezérlés
nélkül elárvulnak a
marionettek

Akkor igazi
Bármely művészet, hogyha
Elgondolkoztat.

mint minden múzsa:
művésze művészetét
köti majd gúzsba

Tizenhét szótag
Mi benne észrevesszük: ,
a nagyvilágot.

Vagyunk-aprók. De...
tedd belénk, aztán kivedd
a nagyvilágot.

De minden művész
köszönetet mond a szűk
közönségének!

"A Kozmoszháza.
Felépítettem űrből.
Nem omlik össze."

kétségbeesett
ecset keresi vásznát
életművéhez

teltkarcsú festék
rubens csinosítgatja
múzsái testét

A szobrász elvesz
belőled, a festő meg
hozzád rak kicsit.

Limonádé gyors
szomjat olt, de ragad, a
tömény elragad!

A kép nem rólam
szól, nem érintett ecset.
Szív-emlékezet.

Kóbor ebtől, s az
elcsatangolt elméjű
verstől félünk még!