Haiku versek a Napról

Égi vizeken
felhőhajók úszkálnak
- aranypénz a nap.

Tengerbe fulladt
a nap, újjászületik
hajnallal holnap.

hét ágra sütött
aztán holt fáradtan éj
ágyába zuhant

A nap álarca
ezüst hold, reggel újra
felfedi magát.

A nap, amelyik
Jótett, alkotás nélkül
Telik: kárba vész.

egymást kergeti
Nap s Hold szüntelen nászban
fények játszanak.

Vörös sávot fest
táj ragyogó zöldjébe.
Lehanyatló Nap.

Ég kékjébe a
Nap arany fonalat sző,
mennyei csoda.

Lehajol a fény,
nincs térde a napnak, hát
így imádkozik.

Elosont a Nap
derűs meleg-sugara:
- ám holnap feljő

Felhők mögül mint
egy Isteni szikra, a
Nap előbújik.

Amíg tudom, hogy
sütni fog a nap - addig
kertet ültetek.

Nap üde csókkal
Tavaszt lehelt a rétre,
Ébred a Világ.

égről zsebmetsző
lopná, de túl nagy darab
aranypénz a Nap

Huncut mosollyal
Kelt ma a Nap, mert bízik,
Szebb lesz a Holnap.

Felhőpaplanból
Kibújó Nap aranyló
Fényét szórja szét.

hófehér csipke
domboldal dísze - nap majd
felölti délre

szüntelen forog
s kering a Föld - rajongja
körbe a Napot

búslakodni kár
a sötét szürkeséget
áttöri a fény

Hiába bújik
el a Nap, akkor is ő
a legszebb csillag.

sugarát szórja
csendben a nap - nincs más zaj
csak tengermoraj

mint perselybe a
gazdag ejtette a nap
földre aranyát

Halványul a tűz
megégett leveleink
hullanak megint.

árnyékom kerget
vagy én kergetem fénylő
függésben veled

Bőröd ugarát
perzselő sugarával
nap heve szántja.

aranysárga Nap
sütött holdkaréjára
reményszeletet

Forró párkányon
pihen a nap parazsa,
olvad a világ.

Meghallott ima,
mit suttogtam ma reggel.
Szép napod legyen!

ha te vagy a nap
ne bújj a felhők mögé
mert ragyognod kell

Szembefordulhatsz
a nappal, de a szemed
le kell majd hunynod.

Lement már a nap.
Lásd, minden más ragyogás
kölcsönbe volt csak.

Kőben, virágban
sivatag rózsáiban
maradj meg nekem.

Fodros felhőlány
szoknyáján óriás pötty
Szép arany korong

Mai sétámon
virágzó aranyesőt
ringatott a Nap...

minden hajnalon
ajkadra csókolom a
felkelő napot

Az egyszerűség,
mint a Nap, a Csillagok,
érdek nélküli.