Haiku versek a Napról

Kik laknak ott a
nap mögött? Ott, csakis a
legszebb angyalok.

Pontok és vonal;
késve kötöm össze már,
delén túl a nap.

csillogó gyöngyök
cseppjeit mohón issza
a felkelő nap

Csillagit ha látsz
- s az égre biztos nézel -
lásd Napunkat is.

Napozni jöttem -
eső mossa lelkemet -
lecsorgó magány.

Rozsdafoltokat
éget a nap a zöldre,
tarkára festi.

Földbe szúrt karók-
Egyik jobbra dől kissé:
Tetején a nap.

szemed fényében
falevelek táncában
elbújik a nap

Eléget majdan-
csillagod. Tudjad. Higgyed.
Messzire rohanj!

mikor meglátod
a napot, a sötétség
nem riaszt többé

A mát szüli meg
halk vajúdások közt a
Teremtő erő.

A tükör előtt
a nap látja-e magát
saját fényétől?

Letérdelt a nap
ajkadra csókolt arany
színű dallamot.

Nap mint nap én csak
arra várok, hogy végre
kisüssön a nap...

Az eső sírva,
a nap pedig nevetve
tud csak szeretni.

Reggel mellettem
ébred, elpirulván néz
engem, s én is őt.

Törtem magamnak
egy szilánkot a napból.
Kezem perzseli.

párás ablakon
hagytam egy üzenetet
a nap törölte

Elmúlt öt óra,
elkezdődik a napod:
kávé és kóla.

Minden reggel rád
köszön egy nap, mellyel még
nem találkoztál.

Szél fútta erdőn
Csordogáló pataknál
A Nap rám kacsint.

Keleten a nap
és nyugaton a hold épp
farkasszemet néz.

Pirosas-szürke
felhőcsíkokra ásít
az ébredő nap.

hegycsúcsot csókol
a nap kecskepásztorok
délidejében

homlokodra írt
ráncrovásait Isten
Napja cserzi át

Rubin alkonynak
borvörös sugarain
bóbiskol a Nap.

Sárga virágok
ragyognak, versenyeznek
a fényes nappal.

Zsebre vágtam a
napot, s borongós kedvem
melegíti most.

Melyik a legjobb
nap? - kérded. A válaszom:
minden nap jó nap.

Nap ragyogását
harmatos virágszirmok
tükrözik vissza.

csupasz ágakra
sötétarany köntöst ad
téli Nap fénye

A világ minden
kincséért sem hagyná el
a Nap szoknyáját...

Megbotlik a nap.
Csillagok mosolyában
tükröződik már...

juhászkodik a
Nap - bárányokat számlál
bodor felhőkből

Csukott szemmel fest
a Napszél az éji ég
Állóvízére

ébred a berek
sűrű ködfüggöny mögül
kukucskál a nap