Haiku versek a napfényről

napfény melegít,
arcomon mosolyodként -
kezed érint még...

pasztell fehérre
csipkézett tájon a Nap,
aranyát szórja

Ezüstös hajnal
fényhajában borvörös
pántlika lebeg.

napfény-karmester
nyit lassított lüktetést
szirombillentyűn

szálló hópihék
hűlt helyén sétálok a
téli napfényben

nap - keleti bölcs
arany fényglóriát önt
advent vasárnap

illatos tavasz
csillámot szór a napfény
boglyos füzekre

hullámzó arany
pászmáin a Nap-folyó,
ködfelhőt oszlat

bágyadt napsütés
ezüst ökörnyál úszik
rőt lombok között

Szürke ködfátyol
lebeg a világ felett
- fény hasogatja.

Fényhintán ringó
ábrándos tekintetem,
avarba pottyant.

Ökörnyál húron
napsugár citerázik,
őszi dallamot.

Hajnallány haját
fény fésüli - befonja
copfba őszanyó.

Őszi lombok közt
kacér napsugár ölti
ránk rozsdás nyelvét.

mivé lesz a fény
megcsillant egy porszemet
nyolc perc utazás

Ökörnyál fátylas
reggelek rőt-vörösén,
nyújtózik a fény.

porszemkeringőt
csodál az ablakon át
tűző fénysugár

Lágy fény csordogál
a sziklás domboldalon
ősz ecsetért nyúl

Reszkető keze
végigsimít. Vénülök-
suttogja a Nap.

Opálos napfény
Szelíden gömbölyödik
Dióhéjakra.

napsugár fénye
hajnal` órák indáin
felkapaszkodott

az őszi kertben
még lábam elé pottyan
egy csepp ragyogás

Hamvas szépséged
aranyló napsütésben
látszik igazán.

Gyémánt kacajjal
haját fésüli a fény,
kócos éj után.

Már alkonyodik,
De a felhők mögül még
Csordogál a fény.

Napfényfogatán
gyeplőt ránt a szelíd ősz,
verőfény lassít.

Sziklaszirtekre
Szolid havasi gyopár
Napfényt álmodik.

Száraz hárslevél
Poros macskakövekről
Napfényt sepreget.

fénylő napsugár
cifra szikráit szűrik
szelíd levelek

mosolymintát csen
mélabús házfalakra
egy víg napfonat

Tölgyfakéregbe
Aranyszín sugarakat
Gravíroz az ősz.

ha rám mosolyogsz
az első fénysugárral
szebb lesz a napom

szellő táncoltat
falevelet... házfalat
Napfény cirógat

sekély patakban
egy elfáradt napsugár
kőágyon pihen

lombok rejtekén
napfényes tisztás felett
gombaillat száll

hajnali napfény
a függöny rojtjain át
hűs szobát füröszt