Haiku versek a napfényről

Sárgul a fűzfa,
selymet bontó ágain
ragyog a napfény.

a hegyoldalról
napfény csordul a tájra
új nap kezdődik

napfény sugara
felhő-esernyő alól
alkonyba csúszott

hűvös hajnalra
mosolyt rajzolt a reggel
napsugarakból

romos kemencén
most egy búbospacsirtát
fürdet a napfény

hajnalra szövi
fényét az ébredő nap
patakfodrokon

Keréknyomba gyűlt
tegnapi pocsolyában
fürdik a napfény.

Komor, megkopott
fejfák közt halkan lépdel
a napsugár is...

Ólomüvegen
átsütő napfény játszik
templom csöndjében.

Erőtlen keze
felém nyúl, megsimogat.
Szívet melenget.

Most felhők mögött
szomorkodik a napfény:
játszmát veszített.

Felhők ezüstje
fest képet tó tükrébe:
napfénye mosolyt.

Szellőrózsákra
Élénk színeket mázol
Csendben a napfény.

Fényben táncoló
portündérek nevetve
libbennek tova...

Mosolyát szórta
tölgyfa alatti padra:
fényes napsugár.

harmatcseppeket
gyorsan tőrére tűzi
hajnali napfény

szellő sóhaja
pitypang pihéket reptet
napfény tenyerén

díszes díványán
fénykoszorú hempereg
nyárgyepre kárpit

Egy napfényszalag
bukdácsol takaródon -
megsimogatom.

Szellő fésülte
fehér akác fürtjeit
napfény balzsamoz.

Pataknak fodrán
napsugár fénye fészkel:
csobogást hallgat.

nappali fényben
millió fénylő csillag:
porszemek tánca

Hajnali napfény
óvatosan lépeget
mohás köveken.

felhő csipkéjén
kapaszkodik a napfény
oszlatni próbál

öreg tó tükre
fürdeti a nap fényét
nyári szárazság

Ablakomba ült
a májusi napsugár:
megsimogatott.

napfénynek csókja
virágszirmot kényeztet
selymes érintés

Diófa ágán
Napsugarakból készít
Fészket a tavasz.

szilvafavirág
szépséges szirmai közt
napfény szöszmötöl

Fésűs fonalát
szőtte kárpitba a nap
aranysugárból.

Hamvas szirmok közt
Sárga pitypangbojtokon
Napfény hempereg.

napfény hintázik
az orgonabokrokon
szellő legyezi

lassan kiderül
sötét fellegek felett
napfény lépeget

Hajfürtödön fut
egy napsugár - megcsúszik
és arcodra ül.

Dallammá válik
napsugár lépte nyomán
a szél zúgása.

Lombokon átszórt,
víztükrön szétpattanó
sugárszilánkok.