Haiku versek a naplementéről

naplementében
torii árnyékot vet -
meghajol a múlt

Egy pohár rummba
bíborszínt kever a nap -
bájital készül

fehér kagylóhéj -
tenyerembe zárnám a
nyári napnyugtát

neszező fák közt
csurgó mézaranyával
búcsúzik a nap

Arany libbenés
pampafűbuga szárnyal,
Alkony-fényár ring...

Vörösen izzik
Hol összeér tenger s ég -
Naplementében

Naplementében,
aranysárga fény csillan,
békés Dunában.

ében madarak
csillagos szárnyuk alá
rejtik a napot

Tűzfelhők úsznak
Tengerég kék vizében -
Búcsúzik a nap.

Elvérzett a nap
Bíborló horizonton
Domb mögé bújva.

fák hegyén billen
arany korongja - zöld lomb
magába zárja

Rózsaszín felhők
úsznak az égen, nyugvó
Nappírban izzva.

A nap elvérzett,
bíbor felhőbe bújva
domb mögé bukott.

Feljött a szép Hold,
a Nap szemlesütve bújt
egy felhő mögé...

milyen gyönyörű
ahogyan kinyújtózik
arany vánkosán

Addig (b)ámultam,
amíg az égszín kékje
is belepirult.

Ásít a Nap, majd
Álomra hajtja fejét
Holdnak ölében.

a lemenő nap
meglátja a holnapot
a hegytetőről

A dombok mögött
A nap már lehanyatlott.
Most rajtam a sor.

Érzek napkeltét.
Szemem lassan kinyílik.
Látok napnyugtát.

Föld egyet forgott
míg a napkorong ismét
tengerbe bukott

lány a vízparton -
fejét megkoronázza
a lenyugvó nap

bíborrá érnek
az ezüst ruhás felhők
naplementében

mint zöld kabátról
szakadó gomb, lomb mögé
bújt a napkorong

Vöröslik a táj,
szétfolyik a nap vére
az est oltárán.

napnyugta fest az
égre a tó tükrére
tizian vöröst

A lemenő nap
habfodrok közé csusszan
Fürdeti szemem

Elvérzett a Nap
bíborló horizonton
domb mögé bukott.

a lemenő nap
színével festi arcod
csipkebokorrá

szép naplemente
jelzi, elment egy nap mi
nem jön vissza már

naplementében
aranyló napkorongnak
tenger lett tükre

utolsó sugár
vörösre ragyogja az
égbolt kapuját

Tóparti alkony,
imbolygó nádbugákon
hullámzik a fény.

fák közt nyújtózik
a rekettyésbe bújik
szelíd napnyugta

magad vagy te is
s táncolsz a széllel örök
naplementében

A Napot mindig
elrejti a horizont
ha aznap végzett.