Haiku versek a naplementéről

roppanó ágak
közt botladozik sután
a lehulló fény

Búcsúzott a Nap,
aranyfénybe vonta a
szendergő tájat.

Tar ágak fölött
Alkonyba zsugorodik
Napnak mézszíne.

Rőt mályvacukrot,
felhőt kebelez a tó
tündérringása.

felhőkbe bújik
vöröslő ráncaival
a lemenő nap

a horizonton
tengerbe bukott a nap
mélyül a sötét

hegycsúcs sziklája
napkorong vérét ontja
megfürdik benne

Napalkony pírja
felhőpriccsen végig nyúlt
vonzón gyönyörű

Visszanézőben
vörös fátyolfelhőket
batikol a Nap.

Parazsat fúj a
nyári naplemente az
ég közepébe.

koktélruhája
csillan tipegő estnek
kacsint a napnak

Hegyek ölében
hunyót játszik az este:
álomba merül.

Meggyszínű alkony
Friss álmokat tereget
Csipkés felhőkre.

Messze jár a nap,
keréknyomában éjjel
a hold megdöccen.

messzi távolban
vöröslő ég párnáját
hegyek csipkézik

feszes derékkal
suttog az ezüstnyárfa
naplementének

Lenyugvó nap fest
Aranyló csendéletet
Rigók szárnytollán.

lepihen a Nap
alkonyba suhan fénye
éjbe szenderült

estnek sóhaja
vörösödik ég alján
varjak kárognak

Napestig rohansz
alkonybíbora fizet
- ez állandó bér.

Hunyót játszik a
napfény az est ölében:
elszenderedik.

Lila ruháját
Feketére cseréli
A naplemente

Lemenő nappal
sírva hullanak mélybe
szép reményeink.

Zord nap után est
bíbor színei mossák
tisztára lelkem.

Már dörzsölődnek
az árnyak, míg egy folttá
satírozódnak.

jácintok csendje
kíséri a napnyugtát
szirmokba zárva

Zöld kertszőnyegen
muszlinfényuszályt húz a
Nap lemenőben.

Sárguló rétre
Kamillaszirmok mellé
Alkonyillat leng.

Meztelen tájra
színes alkonyruhát ölt
a lenyugvó nap.

Vörös napkorong
fodrozódó habokra
arany hidat fest.

hangavörös Nap
alkonyi égen nyíló
sötét tulipán

Átvérzett felhők
alatt süllyed az égről
a megsebzett Nap.

Vörösre festi -
mint ha száz máglya égne -
ég alját a szél.

tüzet lehel mint
nyitott kemence szája
ég peremére

tűz parázslik a
napnyugta katlanából
égalját festi

Éjkék selyemre
mély rubin tinta borul.
Búcsúzik a nap.