Haiku versek a naplementéről

a lemenő nap
bíborfátylát csodálja
vizek tükrében

az alkonyat jön
lángoló ruhában az
este oltja el

Bíborpalástban
kacsint a fény kacéran
a tó tükrébe.

tűzpiros színt fest
a látómező szélén
a naplemente

vízfodor tükrén
fénykoszorúban illeg
a lemenő nap

már égni kezdett
az ég hűvöskék vászna
naplementében

domb tetejéről
napkorong gurul barack
a völgy színe most

a lemenő nap
felhők uszályán izzik
esőre várva

alkony ecsetje
csendben dolgozik vásznán
fecskék tűnnek fel

laposan pislant
aranykaréjú felhők
mögé bukó Nap

sátrat bont a nap
az ég tengerén ringó
gyémánt csillagnak

Feszes ég alatt
hasadt felhősávon át,
pazar fény-balett.

naplementében
már bíborrá értek az
ezüstös felhők

Ég és föld között
még egy utolsót kacsint
a lemenő nap.

nagy faoszlopok
árnyékával parcelláz
a lemenő nap

hullámzó tenger
a konyakszínű égből
szövi nyakláncát

a lebukó nap
sugarait nyeldesi
sima tótükör

vörös bársonyban
ment le a nap és mosolyt
szórt a világra

máglyát gyújtott a
nap a horizonton, a
tenger eloltja

selymes léptekkel
osonva jött az este
hegy ölében nap

az öreg tölgyfa
már csak árnyékában nő
naplementében

a nap tüzébe
cseppentett tintafolyam
oldott sötétség

a hegykaréjon
még megpihent mielőtt
búcsúzott a nap

Egy érett mosoly
a lenyugvó nap arcán,
varázsol az ősz.

kopott kerti pad -
mélyvörösre festi most
a lenyugvó nap

hunyót játszik a
napfény az estnek bíbor
lepedőjében

Dombok hasára
borul a nap, odabent
megfogan a csend.