Novemberi haiku versek

megérkezett az
ősz nyirkos temetőkben
krizantém nyilik

November fázós
rideg, zord ember, kopasz
fejét szél fújja.

Csipkebogyókat
kavargat már csészémben
hűvösebb idő.

novemberi nap
pocsolyák felszínére
színaranyat önt

esik az eső
esernyőmről üveggyöngy
gurul cipőmre

fakó ég alatt
csupasz ágakra csipkét
horgol november

köd ül a tájon
elfüggönyözi a fák
szégyenérzetét

Szakadó esős
november. Csoda hát, ha
rozsdaszín az ősz?

Azúrkék égre
November apó - szürke
paplant terített.

mécslángot hajlít
novemberi esteken
az emlékezet

November kopog
emlékkripta ajtaján
- fájdalom felel.

November dere
csíp, kora délelőtt még
kökényt szelídít.

vers-évszakokban
esős hűvös november
lelke sírdogál

november könnye
hűvös szélben gyöngyözik
didergő cseppek

ezüstben csillog
a novemberi fűszál
könnyező reggel

Dorbézoló szél
megkopasztott fák ágán
keringőt táncol...

megrozsdásodott
novemberi bánatok
kergették az őszt

fénnyel sebzi meg
tar ágak hártyavékony
bőrét ma a nap

Csipkebokrokon
Novemberi fény játszik
Téllel bújócskát.

Novemberi nap
fénye, aggastyán kézzel
lágyan cirógat...

november kopog
a fagyos éjszakákon
dércsípte reggel

kékjét vesztette
november szeles ege
csüggedtségében

november házát
október béleli a
rőt levelekkel

novemberi köd
olykor benéz a mába
telet keresi

Novemberi ősz.
Köd, mécs lángja, varjúdal:
Mosolyfagyasztó.

Krizantémszirmok
Kísérnek mécseslángnyi
Szép emlékeket.

Ködbe öltözve
vacog a szomorú ősz.
Felhők is rínak.