Haiku versek a nyárról

Rajtam felejtett
tekinteted emléke
őrzi a nyarat.

Balatoni nyár
hűtőmágnes kék csíkkal
most rád gondolok.

Már csinosodnak
nyári virágaim is
az őszi bálra.

Fák csúcsa úszik
lusta, nyári ég alatt.
Megszűnt az idő.

Méz illatú nyár
beköltöztetted magad
éléskamrámba.

halkabb lett minden
tűnik a nyár - de néhány
sör még belefér

hajamba tűzni
megfesteni volna jó
virágot, nyarat

Lélektengeren
nyaralok: lubickoló
kedvem fürösztöm.

meglátszik a nyár
mezítláb szaladgáló
gyerekek bőrén

végigfut a csend
forró macskaköveken
csak lábujjhegyen

Reggelig alszom
nem nézem hány óra van
megyek - sehova.

Szénaillatot
tereget szét a tájon
nyáresti szellő.

nyáresti szellő
ringat lágy romantikát
hinta pacsirta

A lebukó nap,
lenge kelme, hűs burkot
von a világra.

Kovászolódnak
élénk, friss zöld uborkák -
napfényben úsznak.

A szénaillat
betakarja a mezőt
nyár-üde parfüm.

Szénaillattól
mámoros most a lelkem
nyári részegség.

napfényszálakkal
ráérő nap stoppolja
a múló időt

Nyári forróság
sújtja egész Ithakát.
Hol jár a király?

kora délután
fénnyel lakkot jól szemem
lelkemnek desszert

A fűillatú
tűznyárba habarodtam
szerelme éget.

Alkonyi csendben
édes akácillatot
tereget a szél.

kertemnek fénye
csillagszórók a nyárban
illatos kapor

száz húron pendül
zendül a nyár s a tájon
már nem a csend ül

tündöklő naptól
illatozó nyári rét
színarany szoba

Aki nem szeret
Nyáron fényt feloldani
Hűs árnyék marad.

Tavaszi napon
nyár csillantja sugarát-
vízpartért kiált.

Nyári napfény jön.
Ha túl forró lesz, akkor
hova költözöl?

Piros muskátlik
ülnek az ablakomban,
várjuk a nyarat.

Fogódzó nélkül,
keskeny palló az élet,
ingó szivárvány.

hűs záport síró
égbolt lágy szenvedélye
virágot fakaszt

Kopott, zöld padra
hull, rozsdás falevél. Jön,
érkezik a tél.

Öreg pap szeme,
templomajtó résén át,
nyárra mosolyog.

Tikkadt délután,
az árnyék is a patak
sodrába lebben.

kertünk végében
a nyár aranynedűjét
izzadják a fák

Nyár öle ringat:
takaróm csillagos ég,
zöld mező ágyam.