Haiku versek a nyárról

Hulló levelek
nyár derekán félelem
minden olyan más.

Szép aranykalász
gyöngyfüzér nyár derekán
Lisztkönnye pereg.

Kéklő katángok
égbe mártott szirmain
álmot sző a nyár.

Nyári mezőkön
színkavalkád s illatok
aromatára.

diólevelek
lebbenő szárnyak adnak
smaragdzöld árnyat

Langyos nyáreste
szól a tücsökszerenád
szívem zümmög rá.

Odafönn fecske
száll. Szenvedéllyel éget,
gyújtogat a nyár.

margaréták közt
mezítlábas est oson
titkos szerető

mint vándormadár
az összes nyáréjszaka
gyorsan tovaszáll

olyan hőség van,
hogy vetkőznék, pedig még
fel sem öltöztem...

Forróság nyargal
a levendulamező
lila színében.

Nyári szellő a
szomorúfűz tincseit
összekócolta.

Tűző napsugár
vetett szemet forrón ránk.
Vízpartért kiált.

Rámpereg a csend -
baracklekvárszagú nyár
édesen fröccsen.

tegnap szakajtott
bodzavirágon teng-leng
épp a jókedvem

Csalogány dalol
hangjának hullámán ring
az esti alkony

Ránk virradt a nyár.
Ott léptet csillagcsordánk,
az ég hajnalán.

Micsoda nyár volt!
Apám sírján művirág,
éppúgy lekókadt.

Tiszta pillanat,
csak a nyár illatától
részegültem meg.

Bíbor vörös nap.
Alkonyt hívogat, vegyül
lassan sötétbe!

nyár volt, fűszeres
gránátalmalét kortyolt
kertben a mámor

Lombot tép a szél,
Őszi köd könnyet szitál.
Alszik már a nyár.

tengernek hangja
még fülemben, most sáros
csizmámat nézem

nyári estéken
friss festéken a padon
volt lenyomatunk

Búcsúlevelet
küldött a Nyár, valamit
üzenni akart.

A nap csak elfut,
Időnk tengernyinek hitt,
Naiv csapdája.

Gyermekkoromban
az Ezerarcú nyárba
voltam szerelmes.

Pilleszárnyakat
melegítő napsugár
mosolyában nyár.

lepkefényű Nyár
neonszínben villódzik
nyári ruhádon

olyan vagy nekem
mint virágnak a harmat
aszályos nyárban

átölelem a
ló nyakát - megsimít egy
diófalevél

ma nem is kell hogy
kicifrázzam a nyarat
annyira pompás

Bőröd ugarát
perzselő sugarával
nap heve szántja.

Augusztusi
Égbolt csillagkönnye hull
Búcsúzik a nyár.

Nyári estéken
borzas felhőkkel szántják
fel a kék eget.

Fürtnehezék húz
szőlő kacsain Napnak
nyúló vágyakat