Haiku versek a nyárról

Tavasszal a fák
levélbe öltöznek, így
várják a nyarat.

nyáron a bolygót
védi de télen dőzsöl
a bahamákon

ölelésedben
soha sem hervadnak a
nyár virágai

Elröppen a Nyár.
Hátsóján potyázik egy
szentjánosbogár.

Málna ízű Nyár,
csak ne lenne ennyi mag
csókjaid után.

tarka ruháját
veszi fel az ősz a nyár
temetésére

Varázsolj nyarat
még utolsó lángsugár
Ó, a szívembe!

vidám színekben
cseperedik fel a nyár -
ősszé növekszik

repedezett föld -
diófa árnyékában
pihen nagyapám

Tikkasztó Napfény
hajnal csendjéből ébred
nyári őrület

élet oltárán
gólya csőrében egy gyík
farkát áldozta

kisegér moccan
tarlón sétáló madár
csőre odavág

Télen azt mondtad,
nyáron majd visszajössz, de
lassan itt az ősz...

A nyár hevében
észre se vettem, kinyílt
az őszirózsa.

Zöld árnyak bújnak
fák alá, csurog a fény
a házfalakról.

Egyfelé nézve
Száradnak el nyár végén
A napraforgók.

Nyári emlékek
táncolnak téli estén
kandallótűzben.

kút mélyén csobban
láncra fűzött pléhvödör
szomjam kimenti

Puhán megérint
a nyáresti hegyoldal
zenélő csendje.

Meleg volt a tél:
általad melegedvén.
Most hideg a nyár.

Róna. rezzenet,
Áramló táj, kolompos
Után megy a nyáj.

hárman voltunk - én
a ló s a szél - lengett sok
diófalevél

Forró délidőn
a csendet a kabócák
hangja űzi el.

Éjsötét hangok
csorognak szunnyadókra:
Rigódal ébreszt.

míg szellő cikáz,
tavaszi rügyek, nyári
lombbá zöldülnek.

Felvette legszebb
ruháját az ezüsthárs,
nyárköszöntő lesz...

Pilláit nyitja
aranyló rózsaszínben
a nyári reggel.

Ma rajtakaptam,
kerti kapu kulcslyukán
kukucskált a nyár.

Tűzvarázs a Nyár
méze cseppen a létnek,
fülledt szénaszag.

Fuvallatokban,
lágy bogár zümmögésben
köszönt rénk a nyár.

Szavak közt, nyári
esőben kóborló szó,
tenyeremben csepp.

Színpompás mező.
Pipacsok szirmaiban
parázslik a nyár.

Nyári kis lakom
Tóparti út lankáin
várja lépteid

Múltba tekintek.
Integet egy régi Nyár.
Jázmin illat vár.

Nyár szorítása
után az őszi napfény
egy gyengéd kézcsók.

tovatűnt nyarunk -
szívem elárvult fészek
üres nélküled