Haiku versek a nyárról

az ősz kopogtat
a nyár elnyom egy sóhajt
ajtót nyitni kell

a nyár a színek
ízek teljessége az
év felnőttkora

Szilvafa ágán
Sárgarigó dalolja
Végét a nyárnak.

nyárnak szoknyáját
libbenti hűvös szellő
vetkőztetné már

Nyár parazsából
zsebembe rejtek, őszi
hűs reggeleknek.

Vadrózsa szirmán
Nyár búcsúcsókja pihen -
Csipkebogyós pír.

még tombol a nyár
de bőröndöt csomagol
holnap útra kész

Öltözik a nyár.
Szél horgolja kalapját,
ősz festi ingét.

Már hanyatt-homlok
menekül a nyár, fejét
ősz csavarta el.

Mezítlábas még
a nyár, nyomában az ősz:
Bakancsot próbál.

Nyakamba csókolt
egy huncut őszi szellő:
még dalol a nyár.

A nyár köténye
lassan megtelik, az ősz
fonja kosarát...

Váratlan vendég
kopog az ablakomon.
Nyári esőcsepp.

Kerítésdróton
alszik a nyár, békébe
szelídült a táj.

Szirmát hullajtó
virág sírva nevet az
aszaló nyárban

a nyár folyója
csend-bárkán vonszolja a
lassú délutánt

libben a függöny
kinyitott ablakokban
könyököl a nyár

esendő a nyár
elrejtett szépségében
vár a teremtő

lenszőke nyár már
haját fésüli készül
az ősz jöttére

a szél kacéran
ölbe kapja a nyarat
meghintáztatja

sírnak a felhők
madárraj riadalmán
felkacag a nyár

ínyenc ez a nyár
fűszerként bókot csippent
zöldséglevesbe

szőnyeget gurít
bronzos őszelő elé
nyár szerzetese

sárguló lombok -
szél-kócolta hajadban
a nyár illata

gyöngysort fűz a nyár
ma a birsalmafákra
csillagok ülnek

nyár kötőjébe
hajtja fejét a tavasz
megadta magát

hátra sem nézett
úgy surrant el csendben a
nyári éjszaka

lélegző fák közt
hűsítő leheletet
küld a nyári éj

Felém tart az ősz
haját kibontva hordja
a nyár - fésülöm...

ébredező nap
kacsint felém üzeni
ma nem lesz szerény

meggörbült a tér
elérhetetlen szépség
két kalász hegyén

végigfut a nyár
az őszi földhántáson
ördögszekéren

aranykalász ring
a nyár csípőjén kenyér
illatú bőség

zöld erdő mellett
fut éneklő kis patak
nyár illata leng

papucsban jár és
színes ruhát öltött a
forró nyári nap

csokorba szedtem
jól elrejtettem a nyár
édes illatát