Haiku versek a nyár végéről

tovaszállít majd
vörös postakocsija
döntéseimnek

Költözik a Nyár.
Bőröndbe csomagolja
forró napjait.

Beszélnek hozzám,
Ruhák a szárítóról.
A nyár már halott.

Mikor már a zöld
nem ragyog olyan fénnyel
kopogtat az ősz.

vándormadarak
kitárt szárnya hűs alkony
- elsuhant a nyár -

Ránk köszönt az est.
Őszi zápor felfrissít.
Forró volt a nyár.

nyarad elhervadt
virágán őszi rózsás
nyugalom leszek

sárga-pír őszrúzs
levélajkakon - sarkán
nyár-zöld búcsút int

Mustszagú csendben
Dércsípte vesszőkön csüng
Utolsó fürt nyár.

Szélfútta tölgyek
Göcsörtös kérge alá
Bújik el a nyár.

színes szirmokon
nyár lábnyoma üldögél
illatot szippant

teraszon hagyott
árva hintaszékben még
megpihen a nyár

papírcsónakon
lassan elúszik a nyár,
hínár dajkálja

borzongó napfény
őszi aranysálat köt
csontujjú szellő

Rozsdás avarban
élettelenül hever
sok nyári emlék.

jár még egy táncot
a tüzes nyári ifjú
vénasszonyokkal

Nyár-végi hajnal -
kilehelt kánikula
száll gólyaszárnyon.

csipkebokrokon
felejtette jókedvét
a parázsló nyár

még zöld lombokra
arany poncsót kötöget
búcsúzkodó nyár

Nyári emlékek
édes gyümölccsé érnek
szívem tőkéjén

elköszön a nyár
búcsúcsókja szelíden
pihen vállamon

Lombra rozsda ül,
falevél, múlást zörren
- haldoklik a nyár.

Forróság éget,
üszköt hány szédült sóhaj,
varjú károg már.

puha talpakkal
mohaszőnyegen jár a
tündérléptű nyár

a nyár csónakját
csak egy gyenge pókháló
köti a parthoz

fák alatt állva
a nyár új ruhát próbál
ősz öltözteti

nyaralás vége -
a sirályok hangját is
becsomagolom

nyáresti lombok
titkos álmot álmodnak
a nárciszokról

emléket hímez
a levéltakaróra
a lenyugvó nyár

nyári emlékek
egy pókháló selymében
sarokba zárva

nyári szivárvány
megpihen a hegytetőn
levelek között

hűs árnyaikról
a lombok hamarosan
megfeledkeznek

mint illó tündér
még itt jár lábujjhegyen
a lenszőke nyár

közelít az ősz
visszabújik a nyár egy
szénakazalba

elhamvadt virág
pollenje szélben szálló
tarka színű nyár

Almafaágon
Esőgyöngyök siratják
Az elmúlt nyarat.