Haiku versek a nyugalomról

Kiüresítem
elmém: hátha így csendem
nyugalmam lelném.

Bolthajtású ég
alatt nyugalmát fonja
reám az alkony.

Szívünk ott van, hol
gondolataink lágyan
megpihentetnek.

léleknyugtató
a szürke alkonyatban
csendes harangszó

Ringató szélcsend
ölel szél tépte fákat.
Nyugalom érik.

fehér csészében
gőzölgő zöld levelek
nyugalma pihen

Őszi nyugalom,
birsalmaillatú ősz
szuszog a kertben.

Rámpereg a csend -
baracklekvárszagú nyár
édesen fröccsen.

Ágynyugalomban
most veled kucorodik
fáradt hangulat

Árnyas fák alatt
lecsendesedik minden
kavargó érzés.

kettőnk közé ült
csend fáradtan vállunkra
hajtja a fejét

A gyászjelentés
megnyugtat. Ha olvasod,
hát nem rólad szól.

jó ez a puha,
lágyan ringó csend, arcom
benne fürösztöm

csend gúnyájába
öltöztetem a lelkem
nyugalmam lettél

Ha azt hisszük, hogy
Csak nekünk van igazunk,
Sosincs nyugalmunk.

lassú táncot lejt
a levegő - simogat
a nyári szellő

Nem történt semmi,
semmi az ég egy adta
világon. Jó volt!

Alszom, mint a táj
Foszlós kalács langy tejben
Édes törődés

Könny az arcomon
már nem bánat vagy öröm.
Csak elengedés.

Pihenj meg nálam
mint sivatagi rózsa
kelyhében a nap.

Csend és nyugalom
Léptem zaja avaron
Szellő arcomon

két dobbanás közt
csend-válaszhosszban mérd a
nyugalomcentit

Öledben ringva,
ó Te drága kanapém!
Hizlal-e a lét?

zárt szemed mélyén
ott nyugszik minden, amit
valaha láttál

elcsendesedik
bennem miattad minden
lélegzetvétel

lelked, mint egy nagy
zöld park, bármerre megyek
megérint csendje

ma eladom pár
gondom - veszek belőle
egy nagy levegőt

Az embereknek
a legnagyobb értéke
a lelki béke.

Szeretem s érzem
lélekrezdülésünket
a táj csendjében.

Fekszem a fűben,
lábra kelt gondolatok
szaladnak tova.

esténként hagyom
hogy elragadjanak a
csendszimfóniák

Nem siethetek,
mert a legjobb dolgokra
mindig várni kell.

Nincs mélyebb csönd, mint
temetők őszi csöndje.
Égi nyugalom...

szelíd Napvilág
Ősz percein elpihen
nyugszik az Alkony

Gólyák fehéren
Fecskék feketén, égre
Szállnak harc nélkül

szótlan estéken
fáradt nyugalomban én
magamra hagylak