Haiku versek az oktatásról

Jött a pillanat
érdeklődésem nem várt
eredményt hozott.

Nagyon rég volt már,
hogy mosolyod rám villant
sulink udvarán...

Látok, hallok és
értek, csak nem adom szép
szón át. Igyekszem!

Voltam régi, új,
boldog, tépő, holt, élő...
Velük énem lett.

A versem: fáradt
lomb, lehull. Élő ember,
mindenből tanul.

Értékeléshez
kevés a pont, kellene
hozzászólás is.

tehetség: abban
lenni jónak, miből nem
is tanítottak

Mint a megakadt
lemezjátszó ismétlem
botlásaimat.

Mit tudni lehet,
mindent megtanultam és
semmit nem tudok.

Felkeltem reggel,
matek témazáró vár.
Instant a halál.

Munkát, kenyeret!
Húsz éve, hogy tanítok,
Mégsem keresek.

Lelkes tanulás
hosszan fenntartó útja
sikerhez vezet

Tanulj meg szépen
Élni, hasznosnak lenni,
Szépen eltűnni.

Az iskolában
Megtanulod, hogy ott mit
Nem tanulhatsz meg.

magányos udvar
gyermekricsaj nélkül vár
becsengetésre

Mennyi tudás-mag
marad kifejletlen, ha
talaj kietlen.

ismétlem nekem
ezerszer mondott mantrám -
lovakért teszem

Az okos szeret
Tanulni, és a buta
Mást tanítani.

ne bánj semmit(!), mert
mindenből s mindenkitől
tanulsz valamit

méla folyosók,
tantermek homályában
csengőszó pihen

Jó játékos az,
Ki tud veszíteni, és
Tanul is abból.

Mindenki bölcsnek
tűnik, ameddig el nem
kezdesz tanulni!

Tenyeredből már
nem ennék - megfeküdné
gyomrom az éhség.

Magom tintacsepp,
földem pergamen, esőm
örök tudásvágy.

Szeress tanulni,
S az élet határtalan
világgá éled.

Minden, amit te
tanítottál s én neked,
közös kincsünk lesz.

Megtanítottad
repülni, de nem azért
hogy visszaszálljon.