Haiku versek az ölelésről

Magadként ölelsz.
Lelketlen húsból nekem
így lettél a szent.

Városok szívén
átlépve a szép Dunát
hidak ölelik.

Anyám ölelő
karja bárhol is járjak,
mindig visszahív.

Lila illata...
káprázatosan ölel,
bódult álomba

addig ölellek
míg jégvirágaidból
boldogkönny nem lesz

gravitáció:
teljes súllyal zuhanok
ölelésedbe

Beleborzongok:
Ölelésed néhanap
Anyaillatú.

Megérezni a
szeretetet, elég egy
gyöngéd ölelés.

tudományosan
nem bizonyított, de a
szeretet gyógyít

Ünnepi fényben
egy szerető ölelés
elkápráztató.

mindenkit nem kell
megölelned elég ha
tudsz mosolyogni

Lélekmagányom
körbeöleli bárhol -
estike csöndje

Egy öleléssel
lelkünk csendjébe érünk.
Időzzünk meg, OTT!

A mindenséget
át nem foghatom. S mégis
átölelt karom.

a távolsággal
egyre nő ölelésed
utáni vágyam

végy nagy levegőt,
szoríts bordáid közé -
és ne engedj el

ma összeadtam
hány ölelés hiányzik:
egy - mindenkitől

Mosoly s ölelés
Már gyermekkorban nevel,
Hogy kell szeretni.

Mielőtt megyek
Ölelésedbe veszve
Csukom le szemem.

legyél a folyó
minden nap átölellek
nem baj ha koptatsz

Elringatsz lassan,
álomba szenderülnék
vágyunk vánkosán.

távozóra ne
búval bélelt kabátot
ölmeleget adj

nekem nem elég
ami lengén összeforr
ölelj szorosan

Ölelés pótol
Néma csendben, millió
Kimondatlan szót.

bántás helyett a
két kezed mindig legyen
ölelésre kész

kopár-fa-párok
bújnak össze, készülve
a hosszú őszre

Egy ölelésben
némán tobzodó szavak
érezhetőek.

Karomban tartlak,
van, hogy megszorítasz, van,
hogy megszorítlak.

Ha ellenséged
Átölel, mozgásodban
Akar gátolni.

Nos, mi a csoda?
A világ minden dolga
egymást karolja!

ölelj magadhoz
engedd az álmaidra
hajtanom fejem

Ölelésre nyílt
karjaink örök hite
- felrepítenek

kettőnk árnyai
tüzes naplementében
olvadtak össze

Ölelés és csók.
Ezekből nem létezik
túladagolás.

egy karnyújtásnyi
távolság még nem elég
az öleléshez

Karodba könnyű
megérkezni, míg ölel
a várakozás.