Haiku versek az ölelésről

egy karnyújtásnyi
távolság még nem elég
az öleléshez

Karodba könnyű
megérkezni, míg ölel
a várakozás.

addig ölellek,
amíg csendünk összeforr
a végtelenben

köntöse pompás
ám ölelése napról
napra hűvösebb

A jó szándéknak
ölelése testvérként
vár Székelyföldön.

Magaddal vitted
az ölelésed, érzem
még, amíg élek.

szorosan ölelj -
ne férkőzhessen közénk
semmilyen kétség

ölelésedben
soha sem hervadnak a
nyár virágai

ölelésedbe
bújtattam a hajnalunk
legszebb óráit

ne legyél néma,
ha sötét szobában vársz
egy ölelésre

Meglelheti tán
a test az utat, mit a
lélek nem talál.

Nem félek többé,
hogy fájhat ez a fajta
bizalmaskodás.

Belépsz, belépek
az ajtón, elengedve
a szívünk zárját.

akárhol lehetsz
mindig ott leszek veled
karnyújtásnyira

megérkezéskor
boldogabb az ölelés
mint búcsúzáskor

Ölelj, ne engedj
Jó még itt karjaidban
Biztonságot ad

nálam maradt az
utolsó ölelésed
oldhatatlanul

Egy jó ölelés
Ideális ajándék.
S tovább adható.

hullám a partot
testem-lelkem oly lágyan
érintetted meg

mindazt belőled
magamba ölelném, mi
tiszta gyermeki

hozzád sem érek
csak gyengéden ölellek
érzéseimmel

már az is elég
ha szavaid ölelnek
olvad a magány

szólni oly kevés
ha érezni, ölelni
ott a végtelen

Hajtsd most vállamra
fejed és gondjaidat
öleld nyakamba.

úgy ölelnélek
de jégszíved örökké
mozdulatlan tart

Egy öleléssel
falak dőlnek le köztünk,
titkok nyílnak meg.

pórusszámláló
ajkak nyoma - libabőr
- tetőtől talpig

rögvalóságod
annyira megvisel hogy
öledbe rogynék

belebújtam az
ölelésedbe pont jó
rám a méreted

Párolgás - eső
Anyai karok óvó
Szép ölelése

ébredő csendben
átkarol az illatod
- sóhajt a magány -

árnyékom látod
vagy fényem, ha átölelsz?
talán mindkettőt?

Úgy szorítottál,
hogy magadba ölelted
mind a gondjaim.

lábujjhegyen jár
csendben ölel át minden
élő teremtést

úgy ölelj, mint kis
tulipánszirom az ő
féltett bibéit

lerongyolódott
rólam ölelésed is
azóta fázom