Haiku versek az önismeretről

megtöri fényed
minden igaztalanul
kiosztott pofon

Alárendeltem
beszédes kínjaimnak
magam. Beszéltek.

Saját magaddal
szemben csak te védheted
meg önmagadat.

Ördögi szempár
Pillangót kelt gyomromban
Furcsa egy tükör

kölcsön szárnyakkal
repülni nem ugyanaz
mint egy sajáttal

Ki vagyok én, ha
olyanokat teszek mit
én sosem tennék...

Ha mindig másban
keresed önmagadat,
sosem találsz rá...

Átültettem a
gyakorlatba és rögtön
virágot hozott.

Most egy pár napig
nem leszek elérhető...
Még magamnak sem.

önmagam vagyok
az összes tulajdonom -
ennyit veszthetek

mi szenved bennem
mélyére mentem és nem
találtam senkit

Tízezerbőrű
tűz lobogj... fossz meg minden
illúziótól!

ha külföld tilos
kívánatos lenne egy
belső utazás

Múltkor is fejjel
mentem a falnak, mégis
szívem tört bele.

a sok kín kérget
növesztett lelkedre már
nem fáj ha ütnek

ha magasra törsz,
fellegekből keményebb
mindig a padló

mikor átléped
saját határaidat
szárnyaid nőnek

meglátni magunk
korlátait nem könnyű
elismerni sem

Csendedbe lettem.
Hegyről zúgó sebes víz
Morajlik bennem.

utad merre visz
- hunyd le szemed ... megleled
kapud befelé

kívül tágasabb,
de belül a mélység és
magasság rokon

Számos dologban
különbözhetünk, nézzük,
miben egyezünk.

igaznak lenni
saját szemszögből nézve
nem nagy művészet

vajon elég egy
élet hogy önmagunkból
kimosakodjunk

bennem a világ
míg én a világban csak
egy a sok közül

megbántottalak -
elmém volt a bűnös, a
szív mindig szeret

megbántottalak
belém hasít az érzés
szorítja szívem

megbántottalak,
de a mérget én magam
előbb ittam meg

A boldogsághoz
Vezető legrövidebb
Út: önismeret.

Egységben van az
kinek szája és szíve
mindig egyetért.

van-e oly szelíd
nézőpontod, hogy abba
minden belefér

`Amint kint, úgy bent`
Rend vagy káosz uralja
titkos bensődet?

emlékeztetnek
valahol réges-régen
elhagytam magam

Rókaként nyúlnak
vallom magam. Tükörrel
szemben tükörnek.

Eléghetsz velem
vagy hazudhatod, hogy te
bűntelenül élsz.

jelmeztelenül
fájó sebeket szerez
meztelen lelked