Önkritikáról szóló haiku versek

Kis darabokban
nyúzom le önmagamról
rossz oldalamat.

ha úgy érzed nincs
elég mondanivalód
írj kevesebbet

Lapulevélen
béka ül, én nézem őt
ahogyan brekeg.

Ne olvasd versem
ha nem tetszik, anyukám
azt mondta hogy jó.

Egy szint alatt nem
adok csillagot, mert nem
tisztem bántani.

mit is kezdenél
velem - egyedül is sok
vagyok magamnak

Tárgy-tükreink lám
egyre többek, önképünk
csak homályosabb.

ki csak a magvast
szereti az beszéljen
a verebekkel

elvárássá nő
tehetsége - bűne csak
esendősége

vitába szállok
önmagammal is de nem
balhézunk össze

Mindenkiben van
Hiba. Épp így vagyunk mi
Tökéletesek.

Ebben a korban
kedvesem, jól áll nekem
némi távolság.

Igaz életet
hazudunk önmagunknak.
Magánerőszak.

Ne kritizáld már!
Barátkozz meg magaddal!
Együtt könnyebb lesz!

Az egészséges
önkritikám szerint nincs
tökéletesség.

mindent beveszek
pirulát, kritikát is
víz és gond nélkül

Önkritikával
megúszhatod hogy mások
eláztassanak.

túl sokat láttam -
azt is amit még eztán
szerettem volna

reggel a mérleg
azt súgta én vagyok a
kritikus tömeg

nehéz volt engem
szeretni - kettőnk közül
neked sikerült.

sértés: nem veszem
zokon - hibák rácsa közt
mindenki fogoly

Csuklanom kellett.
Emlegetett a jövőm.
Senkinek nézett.

nem volt igazam
bocsáss meg sajnálom hogy
megbántottalak

Hibakeresést
a tükörrel kezdjed el
ne a távcsővel.