Haiku versek az optimizmusról

Bár fáj alkonyunk -
ám szirmokat bont, remél
s ékesít a nyár.

szakadék szélén
pont ugyanúgy süt a nap
mint a hegytetőn

Velem született
optimizmusom, minden
bajon átsegít.

becsuk az élet
sok-sok ajtót? te nyisd ki
az ablakokat

Hogyha van benned
derűsség, nem számít, ha
kint borús az ég.

Kreatív felnőtt
megmarad optimista,
örök gyereknek.

Ne kezdd napodat
fájó múltszilánkokkal -
holnapodra nézz!

a gödör mélyén
legalább biztos pont van
a lábad alatt

kifakult a múlt
a jelen csiszolódik
fényes jövő vár

szürkeség nyomaszt
gondold azt hogy az ég most
is kék valahol

Míg pipacs nyílik
Képzeleted mezején,
Tart még a nyár is...

látom a napot
mert kicsit félrehúztam
a köd függönyét

hímezz esőre
napsárga virágokat
kormozó égből

Életünk tükör,
de neked kell először
belenevetned...

csak a jóra kell
gondolni az mindig a
magasba emel

virágszirom hull
elém ajándékba a
szél hozta nekem

Libbenő lepke
árnyékos lelkem rétjén
napfény felé száll

Ujjbegyén szép szó
domborodik, fehéren
holnapot simít.

tanítsd mosolyra
a komor arcú időt
virgonc reménnyel

Előttem a fény,
mögöttem az árnyék, én
középen állok.

Rács sűrűje se
tudja elzárni a fényt
ha lelked nyitott.

Legyél pozitiv!
Egy függőleges vonal
elég is hozzá.