Haiku versek az örök szerelemről

Halk muzsika szól
szívem csücskében veled -
ott csücsülsz mindig.

évek óta nem
jössz már rám, mégis te vagy
a kedvenc ruhám

Változást kapunk
pedig az állandóság
amit keresünk.

maradj! ...hisz annyi
mindent átéltünk már, s még
annyi mindent nem...

tudatalattim
lettél lehetetlenség
elfelejteni

Két göcsörtös fa.
Philemon és Baucisz.
Együtt. Örökké!

Arcodon látom
ma is a fiút, akit
akkor szerettem.

Sötéten ropjuk
Szét hullott életünknek
Keserű táncát

Időn, s téren át
keressük a boldogság
rejtett fonalát.

Mennék. Maradnék
Szemembe nézel lágyan
Na mi lesz? Sakk-matt

Bomló szerelem
Fekete párát áraszt
Hervadjon minden

Néha meghalok
Befelé fordul szemem
Csak téged látlak

Suttogva hívlak
A szerelem halk erő
Köztünk nem szakad

ott élek benned
valahol mélyen, örök
száműzetésben

Összesimuló
ráncok, tied és enyém.
Újrakezdeném.

olykor megcsusszan
lelkem márványlépcsőit(n)
koptató(tt) szívem

azt mondtad örök
marad de elszámoltad
egy kicsit magad

Védj, viselj, nevelj.
Szeress, szoríts, tarts, terelj.
Sirass, temess el...

Ha adsz, több leszel.
Ha adok, én leszek több.
Legyünk végtelen.

szívemben van egy
kis szeglet - magam elől
ott rejtegetlek

Parázs perzseljen,
ha titokban rám gondolsz;
örök varázslat.

sóvárgás és vágy
az elérhetetlenség
sarkantyúz tovább

Egymásba haltunk.
mint a rózsa szirmai,
a hervadásba.

megállított a
hídon egy rádgondolás
- beleremegtünk

Magamra öltöm
csodálatos lényedet,
és begombollak.

pillaszárnyú kis
szembogarad szívemben
lett borostyánkő

lélek hűsége
egyetlen ölelésben
virágoddá lesz

Nincs idő, hol ne
lennénk - s én meglellek míg
keresem magam.

Íriszkapudon
belépve láttam lelked
ismerős fényét.

Ki nem mondottat
a szív olykor örökké
gőgicsélni hagy.

kétszáz év múlva
tudom - ott fogsz majd várni
a vén tölgy alatt

mennybe - pokolba
akárhová képzelsz el
angyalod vagyok

Csillagteremtő
éj lágyan simul hozzám
nem hagy egyedül.

Két tar korona
egymást némán karolja,
csókba ér águk.

bármilyen görbe
lehet egy ág, a héja
mindig rásimul

Marad szeretet
lángoló szerelmünkből
öregkorunkra?