Haiku versek az örömről

A derűlátás
fél győzelem, örömre
mindig lehet ok.

Örömömet egy
kék pillangó irigyli,
mindkettő elszállt...

ölelj magadhoz
mindent, ami örömet,
szeretetet ad...

Nap sugarában
Fehér jelenés rebben
Gólya kelepel.

üvegbe zárom
a nyár örömét jó lesz
majd téli fagyban

Ajándék neked, s
neki. Ám neked fáj, s ő
örömét leli.

örömforrás az
amitől napnyugtával
könnyes a szemed

siratófalnál
örömünnepet is kell
tartani néha

Igazi öröm
szegényes házikóban
is otthonra lel.

Öröm és bánat,
időnként haikukként
élednek újra

Cseppnyi öröm, ha
látlak, még ha háborgó
tenger cseppje is.

biciklizhetnénk
a zöld mezők melletti
hajnali csendben

mosolygós világ -
reggel rám kacsintottak
az esőcseppek

Még az újdonság
varázsát is meg kell hogy
újítsuk néha.

Betűtésztákból
Szemmel kirakom, nyugodt
Bőséges tavasz

ölelés helyett
csak kapaszkodni másba
nem hoz örömöt

pepita szoknyám
ringásához tapadnak
huncut szemeid

szépet írjatok
hogy örüljön a foltnak
a tiszta papír

nincs rossz döntésem
csak néhányról utólag
derül ki hogy jó

Anyám ablakán
egy angyal kopogtatott
s mondta: "Fiad lesz!"

Keresd az élet
örömét! Ha megleled,
máris kedveled.

öröm hintáztat
a bánat-felhők közül
kisüt rád a nap

jött és elreppent
szempillantásnyi öröm
pillangóhatás

Felkapaszkodó
borostyán a kerítést
meghódította.

Aki sok apró
örömmel beéri, az
létét jól méri.

Apró morzsáit
az örömnek, mint madár,
fölszedegettem.

Nem fogsz örülni
vázányi virágnak, ha
nem tudsz egy szálnak.

Bújócskáznak az
örömeim velem, én
vagyok a hunyó.

szürke valóság
rejti az öröm színes
kavicsát - keresd

napok rejtekén
egy boldog perc énekel
halld meg a hangját

Gyűjtsd össze apró
örömeit a napnak -
tekintsd áldásnak!

Életörömök
mikor ráncokat kapnak
emlékké válnak.

ma milyen öröm
véd meg a haláltól mely
a küszöbön vár?

Mogorva égre,
lelkem palettájáról
szivárványt festek.

Az orrom hegyén
minden kis szeplő táncra
perdül: jöttödre.