Haiku versek az összetartásról

Egy csapatot is
összekovácsolhat a
nevetés. Kezd el!

Az összetartó
erő mely a barlangban
is egykor égett.

Szeretet szövi
forró, közös reggelek
kávéillatát.

mikor a lelkem
menni készült, csakis te
tartottad bennem

Színes szavakkal
hímzed lelkemre sorsunk;
szív s ész küzd értünk.

Évek múltával
emlékeken kacagva
újat szereztünk.

lelkem szép dalát
hegedűdnek húrjai
örökké őrzik

Az embereket
nem széthúzni kellene,
összetartani.

jeges cseppekkel
fagyos lelkembe kopog,
egybeolvadunk

A cérna és a
tű az összetartozás
fércharcosai.

bőséges okom
van rá, hogy egységünkbe
ne férjen kétség

A hétköznapok
súlya ne nyomja vállad.
Cipeljük együtt.

A kacsintásunk
huncut zöld lámpája az
egyetértésnek.

kis szobánkban hat
fal van: két fő - két támasz
egy tűz - egy válasz

olyan idő jön,
mely szétválaszt és mégis
összeköt veled

Amikor a fény
Beszökik a sötéthez
Mi egyesülünk

mély hallgatásunk
közben kibontakozik
a csend ereje

majd borostyánként
kapaszkodok beléd, hogy
mindig óvjalak

Kiszámoltalak.
Összeadtam, kivontam -
egyetlenegyem.

Ha fényünk egy, hát
árnyékunk is csak közös
fájdalom lehet...

összeért hódomb,
kies mező-felhőben
végtelen világ

Egymás számára
tökéletlenségünk tesz
tökéletessé.

önmagamban csak
kapaszkodok, de veled
bármit megtartok

éveink alatt
elszakíthatatlanná
nemezelődtünk

csak szirmok vagyunk
egyedül - de közösen
rózsát alkotunk