Haiku versek az őszről

narancs-vörös táj...
két falevél csókjában
aláhull az ősz

kert végében ha
a tél megpihen érzed
még az ősz szagát

Tejfehér sálat
kötött a hegy nyakára
őszi kedvesség.

Az őszi avar
sok emlékemet látta,
zizegve őrzi...

Színes levelek,
Szórodnak szerteszét itt,
Oly mesés látvány.

Eső áztatta
erekben kihül az ősz
lecsorog a fény.

Sárga levelek
arctalan mosolyára
gyűrődik a nyár.

üres játszótér -
aranysárga lombokon
hintázik az ősz

szép lassan elfogy
a zöld, az őszi titkok
tarkasága győz

Búcsúzik az ősz,
levelek hullnak halkan,
mindjárt itt a tél...

Felkapott levél
széllel szálló gondolat
veled repülni.

Sárga falevél
még utoljára kacsint,
lehull, kiszárad.

Levelek sírnak
a talpam alatt velem
sétálnak ősszel.

csipkemintás fák
városi ablakoknak
szép keretet ad

örömittasan
a fellegekben járok
ködben a város

a nap aranya
a hegyoldalra csorgott
izzik ruhája

(Z)avarba ejtő
lelkemnek e színes ősz:
- szállok levélként.

Szőlőfürtök közt
Bronzos szélű kunkorrá
Pöndörül az ősz.

Őszi fuvallat
elröppenti a nyarat -
szálló levelek

Már csinosodnak
nyári virágaim is
az őszi bálra.

Megőszült a nyár:
tarka levelek hullnak
léptei nyomán.

Nemrég érkeztek,
útra készek a gólyák -
ennyi volt a nyár.

Őszi könnycseppek.
Az ember tévelygését
Isten siratja.

Őszi szél libben,
Fáradt fák között, nézek,
S látom: őszülök

Csöpp kutya sírhant
Hű társadra, egy sáska
Mondja imáját

Az őszi levél
táncához a szél írja
a dallamokat.

Hulló falevél
- Kit őszi szél táncoltat -
Vagyok én magam.

Őszi patakban
megcsillant a nyár csalfa,
tört tükörképe.

hűvös őszutón
vén tölgyek melegednek
moha zokniban

Sárga napfényben
saját árnyékába hullt
fügefalevél.

Fáradt virágok
ködeső alá nyílnak
tűnődéseim.

köd leple alatt
ég kékjéről álmodva
könnyeznek a fák

Bújócskát játszik
levelek közt napsugár.
Fényét keresem.

Lenyugvó napok
fénye mosolyog vissza,
gránátalmamag.

Hallgat minden ág,
meztelen gallyak lógnak
némán a ködben.

őszi alkonyat -
égő avar illata
a hideg tájon