Haiku versek az őszről

Tarka köntösben
szaladt el hó-paplanért
fázós Ősz apó.

Őszi pompával
haló levelek hullnak
egy új életbe

Őszi reggelen
A nap fényét siratják
Ázott háztetők

Kócos hajában,
sárgult falevelekkel
elcsoszog az ősz...

lassan keringő
levelek között sétál
hanyagul az ősz

caplatsz a sárban
majd a tél behavazza
lábnyomaidat

Belepte az ősz
helyedet a csónakban,
magam evezek.

Utcára hordjuk
összes szomorúságunk.
Tejfehér köd van.

Mint nedves, facsart
rongy, úgy szórja cseppjeit
a borús égbolt.

gomolygó ködben
bolyongó emlékeim
visszatalálnak

vadlúd csapatok
elvesznek a ködben mint
minden pillanat

meghitt fényeit
lelkemig simítja a
bársonybarna ősz

Őszi napsugár
elidőzik a kertben,
meghittség árad.

hajnali pára
mint éji szellemek itt
maradt ködfátyla

vonszolja magát
őszi tarlón az idő -
magányos vándor

aranyló pora
a virágnak lepkéket
hív kába táncba

tölgylevelek közt
szúrós tekintet - egy sün
cipőmmel szemez

Vörös folyamként,
vadszőlő ugrál ágról
ágra őszidőn...

Vállamra hullott
egy aprócska napsugár
s velem jött tovább.

októberi fény
csalón tavaszt idéz de
hullt levél lebeg

vadlibák fenn az
égen egymást okítják
piaci kofák

öreg ősz lesi
mint takarja be magát
álmos Földanya

Falevél míg hull,
nem köti az ág, és még
a föld sem, szabad.

őszi napsütés
diófa ágán pihen
pár levél maradt

hársfám ritkuló
lombruháján kivillan
az ágak csontja

Öreg fák sírnak,
oly nehéz az elválás,
szél levelet visz...

Gesztenyesoron
felvonulás, táncolnak,
ének száll, ősz van...

ablakból lesem
az ősz mint lopja meg a
csodás kerteket

Nyár szorítása
után az őszi napfény
egy gyengéd kézcsók.

tegnap meglestem
két levélke szerelmét:
együtt táncoltak

szelíd Napvilág
Ősz percein elpihen
nyugszik az Alkony

lombját vesztett fa
vagyok csupasz lelkem már
csak fohászt terem

Hűvös emberek
színpompásan fénylenek
őszi záporban.

észre sem veszed
hogy veled együtt őszül
meg a szeptember

Sápatagon küzd
másodvirágzásával
lila orgonám.

Lombhullató fák
megsárgult leveleit
sehol sem lelem.